Következő koncertünk karmestere, Takács-Nagy Gábor nem csupán Mendelssohn műveinek avatott tolmácsolója, hanem a szerző életútjának kitűnő ismerője. Szinte kérdés nélkül sorolja a darabok keletkezésének történetét, lelkesedése magával ragadó, véleménye kiforrott. Mit gondol a Ruy Blas nyitányról, az e-moll hegedűversenyről, vagy szólistánkról, Kirill Troussovról? Alábbi írásunkból kiderül.

Február 3-án, pénteken a MÁV Szimfonikus Zenekarral Mendelssohn-estet adunk a Zeneakadémián. Ez a nap a zeneszerző születésnapja. Úgy gondoltam, hogy egy kevéssé ismert művével kezdjük a hangversenyt. Victor Hugo 1838-ban írta meg Ruy Blas című színdarabját. Mendelssohnt kérték fel, hogy a dráma berlini bemutatójára írjon egy nyitányt a műhöz. Ám ő, miután elolvasta azt, egyértelműen nemet mondott a megkeresésre. Egyáltalán nem tetszett neki a darab. Azután később valamiért mégis felkeltette az érdeklődését, és írt egy nyitányt hozzá. Ezt a zeneművet elfeledték az idők során, keveset játsszák, pedig állítólag (utánanéztem) Viktória királynő egyik kedvenc darabja volt. Amikor a Buckingham-palotába zenekart hívott, kifejezetten ezt a c-mollban és C-dúrban íródott művet kívánta hallani. Szenvedélyesség és konfliktusra utaló hangulat egyaránt jellemző rá, de a végén a C-dúr fénye és öröme, diadala zárja a tételt. Véleményem szerint ez egy remek, pezsgő darab, rengeteg kontraszttal és egy gyönyörű dallammal, amit a csellók játszanak – roppant izgalmas az egész. Mendelssohn rendkívül árnyaltan differenciálja a dinamikákat: piano és pianissimo is van benne, aztán hol forte, hol fortissimo... Egy szó, mint száz: hihetetlenül színesen kell játszani, ez jelenti számunkra a legnagyobb feladatot. Mendelssohn egyébként igazi zseni volt: remekül vívott, lovagolt, hat-hét nyelven beszélt, gyönyörű dolgokat festett és olyan erős színfantáziája volt, ami zeneműveiben – például ebben a nyitányban is – visszaköszön.

A hegedűversenyt talán nem kell bemutatni: mindenki imádja, gyönyörű darab. De egy apróságot azért elmondok róla. Mendelssohn 1844-ben írta a versenyművet, viszont a főtéma, amivel az első tétel indul, már 1838-ban megszületett. Egyszerűen csak eszébe jutott és leírta, egy pillanat alatt. Akkor még nem tudta, hol fogja felhasználni. A szólistánk Kirill Troussov, Münchenben élő, orosz származású, fiatal hegedűművész. Szerintem ő nagyszerű, mély érzésű tehetség, akinek a játékában valahogy a 40-60 évvel ezelőtt élő nagy művészek lelkülete, stílusa tükröződik. Nála a spiritualitás jobban uralkodik, mint a technikai bravúrok, azaz a makulátlan, gépszerű tökéletesség. A hegedűje egy különleges hangszer, a „Brodsky” nevet viselő Stradivarius. Ezen mutatta be 1880-ben Adolph Brodsky hegedűművész Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét. (A komponista eredetileg Auer Lipótnak ajánlotta a művet, de ő visszautasította a darab bemutatását, mondván a szóló részek túl nehezek. Később azonban megváltoztatta véleményét, többször eljátszotta és sajtó alá rendezte a ma ismert változatot.) Ez az egyik leggyönyörűbb hangú Stradivari azok közül, amiket eddig életem során hallottam. 

Folytatjuk…

Hörömpöli Anna