Zalai Antal [Fotó:n/a]

Mit jelent számodra Beethoven hegedűversenye?

Felülmúlhatatlan alkotás a hegedűverseny műfajában, amelynek előadása nagy kihívás bármely hegedűs számára. A mű időtlen tökéletessége folytán eszményi interpretációja nem létezik, de épp az ilyen remekművek előadásának életen át tartó csiszolása adja a választ a kérdésre, hogy valaki miért a zenét választotta hivatásául.

Mikor tanultad és játszottad először?

Növendék-koromban tanultam, több alkalommal is elővettem, de zenekari koncert szólistájaként idáig csak négyszer játszottam. Az ezt megelőző alkalom 2016 júliusában volt, Kocsis Zoltán vezényletével. Ez számomra nemcsak a közös munka élménye miatt emlékezetes, hanem mert ez volt az utolsó találkozásom vele.

A darab általam ideálisnak gondolt megszólaltatása eddig nem ment keresztül nagyobb változásokon – ezt próbálom a lehető legmagasabb színvonalon megvalósítani a gyakorlatban.

Technikailag miben nehéz, miben kevésbé nehéz?

Mivel a szólóhegedű minden megszólalásakor jelentős előtérben van a versenymű folyamán, nincs ami néha "takarja", ezért a tiszta intonációra nagy szükség van, emellett a szép, éneklő hegedűhangra is, aminek azonban nem szabad eltérnie a klasszikus stílustól.

Az első tételben viszonylag sokáig kell várakoznod az első belépésedig. Mik szoktak a zenekari bevezetés alatt a fejedben járni, hogyan fókuszálsz és koncentrálsz?

Bár önmagában hosszúnak tekinthető a zenekari bevezetés, a mű terjedelmét, arányait figyelembe véve tökéletes a hossza. Természetesen a darab számomra sem a hegedű belépésnél kezdődik, hanem az induló, jellegzetes üstdobütésekkel. Nem játszom, de hallgatom a zenekart és figyelem a karmestert, hogy bekapcsolódásom a zenei folyamatba előkészített és természetes legyen.

Melyik a kedvenc részed, témád, dallamod a műben – ha van ilyen?

Nem igazán tudok részeket kiemelni, mert a legnagyobb hatással a darab egésze van rám. A harmadik tétel ismert rondó-témája mindig nagy örömet okoz, akár hallgatom, akár játszom.

Szerkesztette: Hörömpöli Anna