A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

Interjú Daniel Boicoval, zenekarunk új művészeti vezetőjével

December 7-én Daniel Boico vezényli Sztravinszkij: A katona története című művét az Unokák és nagyszülők hangversenyei sorozatunkon

2019. december 06. - MÁV Szimfonikus Zenekar

daniel_boico_apr_2019_002.jpgDaniel Boico [Fotó: Riehan Bakkes]

Sztravinszkij műve, A katona története lesz az Unokák és nagyszülők koncertsorozat következő előadása, december 7-én. Gyerekeknek való ez a darab?

Mondhatnám, hogy egyáltalán nem az. Gondoljuk csak végig, milyen elemek vannak a történetben! A Katona gyakorlatilag eladja a lelkét a boldogulásért, az ördöggel paktál. Ráadásul nem is ér klasszikus értelemben jó véget a cselekmény, hiszen a „mese” végén, amikor a Katona boldogan hazatérne a Királylánnyal, a falu határában útjukat állja az ördög és a pokolba taszítja a Katonát.

Ezek szerint más szempontok miatt választották épp ezt a művet. Miért is?

A koncert moderátora, műsorvezetője, Fenyő Gábor azt mondta, hogy szerinte a gyerekek mindenre kíváncsiak, akár a zenével, akár az élet általános dolgaival kapcsolatosan. Nem elfogultak és nem irányítják őket előítéletek. A klasszikus zenén belül is nyitottak és mindenféle műfajt meghallgatnak. Ezzel a véleménnyel én is egyetértek. Meg kell próbálnunk nyitottnak lenni annyira, mint amilyen befogadóak azok a gyerekek, akik a koncertünkre érkeznek.

Zeneileg pedig nagyon érdekes a kompozíció.

Így van, és pont ez az a komponens, amivel kortól függetlenül meg lehet nyerni bárkit. Azt tudni kell, hogy a darab szeptettre íródott. Azaz nem egy nagy zenekar játszik, csupán hét muzsikus: hegedűn, nagybőgőn, klarinéton, fagotton, trombitán, harsonán és ütőhangszereken. Viszont attól még, mert számszerűen kevés ember látható a színpadon, sokszor olyan hangviharban ülhet a hallgató, mintha egy nagy szimfonikus zenekar játszana. Elképesztően érdekes zene ez és a hangszerelése is zseniális. Sokszínű, vad, szemléletes. Ha a gyerekek esetleg nem is értik majd a cselekményt, biztos vagyok benne, hogy a hangkép őket is le fogja nyűgözni.

Ez az első koncert ebből a sorozatból, amiben Te is közreműködsz a MÁV Szimfonikus Zenekar művészei mellett. Milyen tapasztalataid vannak a múltból gyerekkoncertekkel kapcsolatosan?

Amikor a New York-i Filharmonikusoknál dolgoztam, én vezettem az úgynevezett „Young People’s Concerts” sorozatot. Nagyjából ez a megfelelője az itthoni Unokák és nagyszülők bérletnek, ha a közönség szerkezetét és életkorát tekintjük. Típusát és méretét tekintve viszont vannak eltérések – a kinti teltházas koncertek 50-60 percesek voltak és nagyjából 2000 főnek szóltak egyszerre. Legtöbbször nemcsak zene szólt, hanem táncosokkal, színészekkel vagy mesélővel egészítettük ki a produkciót. Egy évad négy koncertből állt, a hangversenyek egy tematikára épültek fel. Volt, amikor a zenei stílusok mentén haladtunk, kezdve a barokk korral, befejezve a modern, kortárs zenével. De olyan is volt, amikor földrajzi barangolást tettünk, az egyes koncertek olyan városok zenei életét mutatták be, mint például Párizs vagy Bécs. Arra is mindig figyeltünk, hogy ezek az események kellően „akciódúsak” és interaktívak legyenek.

Mi az, amit kint „megtanultál egy életre”, és az itthoni koncertek kivitelezéskor is szemmel tartod?

Mindenképpen az, hogy a színpadképre tudatosan kell figyelni és sokféle vizuális elemet érdemes beépíteni az egyes produkciókba. Ez a megállapítás vagy elv nemcsak a gyerekkoncertekre érvényes. Senki nem úgy jön el egy hangversenyre, hogy beül a terembe, becsukja a szemét, majd a koncert végén kinyitja. Jó esetben, persze – mondja nevetve. Önmagában a zenészeket is nagyon érdekes nézni, akik profik, tehát (elméletben) mindent jól csinálnak, így hitelessé teszik az egész produkciót. A gyerekek valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi tanulás, gyakorlás és koncerttapasztalat áll egy muzsikus mögött, de azt megérzik, hogyha jól és meggyőzően csinálják, amit csinálnak. Tehát amikor vizuális elemekről beszélek, nemcsak a kiegészítő funkciókra gondolok, hanem az organikus színpadképre is, amiből lehetőség szerint ki kell hozni a maximumot. Közvetlenség, kapcsolatteremtés, öltözködés – ezek mind olyan tényezők, amiket érdemes tudatosan átgondolni, mielőtt kivisszük a produkciót a közönségünk elé. 

 

Az interjút Hörömpöli Anna készítette

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr7715316170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása