A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

"A mi feladatunk, hogy bemutassuk a közönségnek kiválóságukat, jobbnál jobb műveiket"

Medveczky Ádám vezényletével január 9-én ad koncertet magyar zeneszerzők műveiből a MÁV Szimfonikusok a Zeneakadémián

2020. január 08. - MÁV Szimfonikus Zenekar

medveczky_a.jpgMedveczky Ádám [Fotó: n/a]

 

Mikor kezdődött az együttműködése a MÁV Szimfonikus Zenekarral?

Még a pályám kezdetén, hiszen az első koncertjeimet velük együtt adhattam – a MÁV Szimfonikusok voltak ugyanis a Zeneakadémia (illetve akkor még Zeneművészeti Főiskola) karmester tanszakának kisegítő zenekara. Akkor is ők játszottak, amikor felvételiztem, és ez már jó régen volt – mondja mosolyogva –, valamint akkor is, amikor diplomáztam. Bár a kapcsolat nagyon régi, az utóbbi időben valahogy mégis elkerültük egymást. Ezért örültem nagyon a lehetőségnek, hogy visszatérhetek hozzájuk. A másik, aminek kifejezetten örvendek, a műsorválasztás lehetősége. A magyar zenének megvannak a „szent imádságai” – a Galántai táncok, a Psalmus Hungaricus vagy a Hunyadi nyitány. Nemzeti zene címszó alatt általában Bartók, Kodály, Liszt és Erkel művészetét szokták emlegetni. Nagyságukat elismerve és méltóképp kezelve azt azért el kell mondani, hogy a magyar zeneirodalom rajtuk kívül is rendkívül gazdag. Kevésbé közismert, kiváló szerzőink művei közül válogattunk ki négy számot a január 9-i, Zeneakadémia Nagytermében rendezett koncertünkre.

Melyik mű indítja a hangversenyt?

Balassa Sándor darabjával indul a koncert, akinek művészetét régóta ismerem. Sok alkotói korszakon ment át, az idők során dirigáltam fiatalkori műveit is. Az utóbbi 20-30 évben stílusa letisztult és több magyar elemet is beemelt műveibe. A most előadásra kerülő Magyar táncok inkább a fantázia szüleménye, de idézeteket is találunk benne, például magyar népdal-karakterű témákat. A mű öt különböző tételből áll. Az érdekessége talán az, hogy nem hatalmas, felemelő fináléra kell számítani, hanem csendes, nyugalomba hajló bezárkózással végződik.

Ezután következik...

...Viski János hegedűversenye. Rendkívül szellemes és gazdag darab. Három tételes, ahogy azt a klasszikus forma megkívánja. Az első tétele sűrű mondanivalóval és tematikával ellátott, második tétele lágy és lírai, a harmadik tétele pedig egy elég hatásos és vad scherzo, ami virtuóz feladatot ad a szólista művésznek. Ábrahám Mártával fogjuk előadni, akivel már többször volt szerencsém találkozni. Érdekes a sors – legutóbb épp Balassa Sándor hegedűversenyét vittük színpadra együtt.  

A következő műsorszám Dohnányi Szimfonikus percek című darabja lesz. Dohnányi Ernő az a szerző, aki összegezte a romantikát a magyar stílusban. Fő erénye a hangszerelésbeli virtuozitás és a fantasztikus zeneiség, ötletesség és sziporkázó humor, valamint a lassú részek őszinte lírája. Dohnányi a század egyik legnagyobb muzsikusa volt. Mikor arra kényszerült, hogy a háború után elhagyja az országot, Amerikában is felfedezték 80 éves korában.

A koncerten felhangzó utolsó mű Ránki Pomádé király új ruhájából készült 1. szvit lesz. A darabhoz személyes kötődésem van – fiatal koromban az egyik első operám volt, amit a Magyar Állami Operaházban vezényelhettem. Mindig szerettem, mert tele van ötlettel és humorral. Még amikor nincs szöveg, akkor is rendkívüli színeket és variációkat hoz egy-egy tételben. Igazi sikerdarab, ami népszerű, és a zenekar is mindig szívesen játssza.

Itthon viszonylag kevés olyan koncerttel találkozhatunk, amelyek az említett zeneszerzők műveit mutatják be. Mit gondol, miért van ez így?

Igen, ez sajnos így van, elég baj, hogy sokszor csak beszélnek a fontosságukról. Pályafutásom során mindig az volt a célom és mottóm, hogy nekünk kell ápolni ezt a stílust, hagyományt. Hiszen ki lenne rá alkalmasabb? Számtalan remek magyar zeneszerzőt említhetnék, például Lajtha Lászlót, Veress Sándort vagy Vajda Jánost, Dubrovay Lászlót és a fiatal generáció kiemelkedő alakjait. A mi feladatunk, hogy bemutassuk a közönségnek kiválóságukat, jobbnál jobb műveiket.

Most tért vissza egy hosszabb kínai koncertkörútról, ahová szintén a MÁV Szimfonikus Zenekar dirigenseként utazott. A turnézás mennyire része az életének?

Nem túl sűrűn megyek mostanában. Van elég dolgom – a koncertjeim mellett teljes állásban tanítok a Zeneakadémián, heti 14 órában. A határon túlra megyek, ha tehetem: ez is misszióm. Ha lehet, vezényelek Erdélyben és a Felvidéken, határon túli magyaroknak. Az Operával mentünk már Beregszászra és Kárpátaljára, most pedig egy kassai koncertet tervezünk. Komáromba is gyakran járok át. Messzebbre mostanság már nem nagyon. Eleget utaztam és szeretek itthon dolgozni.

Mi mást lehet tanulni a külföldi koncertekből, mint az itthoniakból? Mivel lesz több az ember a turnék során?  

Állóképesség, erő, tolerancia és az emberekkel való jó kapcsolatok, jó munkaviszony kiépítése – ezek kellenek egy sikeres utazáshoz. Minden turnénak lehetnek nehézségei: az utazással, elhelyezéssel kapcsolatosan, sokszor van rohanás, és előfordul az is, hogy kellemetlen baleset történik vagy elvész valami. Egy turné nagyon élvezetes tud lenni, de persze nem mindegyik alakul az előzetes elvárásoknak megfelelően. Mégis kell utazni, látni, megtapasztalni a dolgokat. Az embernek tartásra, egészségre és önfegyelemre van szüksége, hogy toleráns tudjon maradni minden szituációban. Ezt nem csak arra a helyzetre értem, amikor az ember muzsikusként utazik zenekarral, hanem arra is, amikor karmesterként. Én mindig nagyon szívesen utaztam, de aztán annál nagyobb örömmel tértem vissza Budapestre. Nem sok olyan város van világszerte, amely ilyen kultúrával, történelemmel és kincsekkel rendelkezik.

Melyik város mérhető mégis Budapesthez a tapasztalatai alapján?

Nekem csak Róma. Még fiatalon egy posztgraduális képzés miatt töltöttem kint több mint egy hónapot Rómában és Velencében. Az előbbit nem tudom feledni, ez az időtartam pont elég volt arra, hogy mindent bejárjunk a kollégáimmal. Ami ott művészetben, emberségben, történelemben fel van halmozva, az egyedülálló. Mindennek magam jártam utána, elmentem a múzeumokba, bejártam az összes híres helyszínt. Megmondom őszintén, hogy bár tanulni mentem ki, de inkább városnézéssel töltöttem az időmet. Tanulni itthon is tudok – mondja mosolyogva.

 

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr315398878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása