A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

„Úgy repül, mint Stravinsky Tűzmadara!”

Interjú Airat Ichmouratov orosz-kanadai zeneszerzővel

2020. október 08. - MÁV Szimfonikus Zenekar

kicsi_airat_ichmouratov_c_joe_cancilla.jpg

Airat Ichmouratov [Fotó: Joe Cancilla]

Hogy vagy?

Az egészségemmel szerencsére nincs probléma, köszönöm! Zenészként viszont azt kell mondanom, hogy az elmúlt időszak rettentően nehéz volt. Nem csak nekem, szinte az összes muzsikusnak szerte a világon. Rengeteg koncert maradt el, vagy lett elhalasztva a következő szezonokra – amik léte egyelőre csak lóg a levegőben, egyáltalán nem biztos, hogy mikor és mennyi előadást tudunk bepótolni. Napról napra változik a vírushelyzet, így csak hinni és bízni tudunk a jobb jövőben.

Mit éltél meg legnehezebben az elmúlt időszak alatt?

Azt a pénzügyi egyensúlyozást, ami ezekben a hónapokban zajlott, nem kívánom senkinek. Gyakorlatilag nullára csökkentek a bevételeim egy ponton – ekkor próbáltam lebegni a felszínen és nem lesüllyedni. Szerencsére ez sikerült, az utóbbi pár hétben pedig váratlanul kaptam két-három felkérést, amik kisegítenek anyagilag ebből a bizonytalan helyzetből.

Szeretném a pozitívumokat is kiemelni. Sokkal több időm volt otthon lenni – Kanadában élek –, pihenni és dolgozni. Ezáltal többet tudtam komponálni, mint egy átlagos időszak alatt. Régen utaztam, tanítottam, dolgoztam, felléptem – most mindez szünetelt, az egyetemi munkám is megszűnt egy időre. Néha csak utólag jön rá az ember, hogy mennyire volt szüksége valójában a lazításra, hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat. Most igazán megengedhettem magamnak egy kis lustálkodást is – mondja mosolyogva. Viszont ha hajnali 4-kor jött az ihlet, akkor ugyanúgy felkeltem zenét írni, mint bármikor máskor. Ha akkor nem írom le az ötletet, reggelre elszáll...

Volt idő, hogy kötelezően karanténban kellett időt töltened?

Szerencsére nem. Mikor a járvány elkezdődött Kanadában március-április tájékán, akkor gyakorlatilag teljesen le volt zárva az ország. Minden bezárt – boltok, közösségi terek, munkahelyek. A kanadai kormány viszont nem tiltotta meg, hogy kimenjünk az utcára, csak javasolta azt. Néhány fontos üzlet persze nyitva tartott, de minden másban magunkra voltunk utalva. Az első, félve megélt hét után azon kaptuk magunkat, hogy többen vagyunk az utcákon, mint azelőtt bármikor. Senki nem bírt otthon ülni. Az emberek nagyon udvariasan viselkedtek: senki nem ment közel idegenekhez, még a szomszédaikhoz sem.

Mikor kezdtél el újra utazni?

Ez a legelső utazásom február óta! Eddig nem mentem sehova, mert nem volt rá se lehetőségem, se indokom, lévén hogy a koncertjeimet lemondták. Most is csak úgy utazhattam el Kanadából, hogy teszteltettem magamat – a negatív eredmény 200 dollárba került. (Átszámítva kb. 46 000 Ft-ról van szó.) Teljesen megértem, hogy Magyarország csak így enged be külföldieket, ráadásul csak hivatalos indokkal – például ha kulturális eseményre érkezik valaki, mint én. Mindannyiunk felelőssége, hogy kordában tartsuk a járványt, így én is megteszek mindent ennek érdekében. Mikor visszamegyek Kanadába, két hétre kötelezően karanténba kell majd vonulnom. Ezt nagyon szigorúan veszik nálunk – rendőrök fogják ellenőrizni, hogy valóban a lakásomban tartózkodom-e.

Mesélj kérlek kicsit a darabodról, ami a pénteki hangversenyen fog elhangozni első alkalommal!

Daniel Boico, a zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője keresett meg azzal, hogy írjak egy művet, ami az együttes jubileumi évadában kerül majd előadásra. Olyan témát szerettem volna választani, ami közel áll Budapesthez és általánosságban a magyarsághoz. Így lett a mű címe: A turul álma. Utólag értesültem róla, hogy a turulhoz sajnos nem csak pozitív képek társulnak a magyar történelemből, ezért szeretném megemlíteni, hogy semmilyen politikai szándékom nem volt ezzel a választással. Én a madár fizikai valóját, monumentalitását és röptét szerettem volna a hallgatóság fülei elé varázsolni – kicsit ahhoz hasonlóan, mint ahogyan Stravinsky Tűzmadara repül.

A mű formáját tekintve egy romantikus nyitány – nincsen benne ismétlődés, szabályosság, és nagyjából 10 perc hosszúságú. Beleemeltem magyar népi dallamokat is: az utóbbi időben meglehetősen sokat hallgattam ilyen felvételeket, ezáltal meg is szerettem a magyar népzenét. Az „év felfedezésének” tartom – orosz-kanadaiként általában akkor bukkanok más nemzetek csodáira, ha komponálok az adott hely közönségének.

Kivételes megtiszteltetés ez egy kanadai zeneszerzőnek, hogy ilyen kvalitású magyar zenekar játssza el a művét. A program többi része remek – Prokofjev tollából –, és úgy érzem, hogy a darabom illik a koncert ívébe. A zenekart már hallottam párszor próba közben, érezhetően nagy élvezettel és muzikalitással játszanak! Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lesz a koncert is, izgatottam várom!

 

/Az interjút Hörömpöli Anna készítette/

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr6416232106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása