A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

„Jelenleg a hangszerem a legjobb barátom!”

Elias David Moncadoval, december 19-i hangversenyünk fiatal szólistájával beszélgettünk Beethovenről, a csodálatos hangszeréről, és arról, hogy hol tart most az életben, mit hozott számára 2020.

2020. december 15. - MÁV Szimfonikus Zenekar

elias_david_moncado_c_nikolaj_lund.jpg

Elias David Moncado [Fotó: Nikolaj Lund]

Hol tartasz most a zenei pályádon?

Szakmai pályafutásom elején látom magam, izgalmas út áll előttem. Az a célom, hogy minél elismertebb és képzettebb zenésszé váljak, valamint szólistaként, kamarazenészként, zeneszerzőként és karmesterként is helyt tudjak állni.

Tanulónak, vagy „kész művésznek” tartod magad?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még mindig tanulok, így számos iskolához köthető koncertem és eredményem van. A zenei ismereteket csak elmélyíteni lehet, én pedig mindig a zene mélységét keresem, tanulom és kutatom. Ez a mentalitás az egész zenei életemet végig fogja kíséri, akkor is velem lesz, mikor a szó szerint vett tanulmányaimat már befejeztem.

Kit tartasz a mesterednek, példaképednek?

4 éves korom óta az összes tanáromnál csak profitáltam: az életem különböző szakaszaiban mindegyikük értékes tanácsokat adott, amelyek segítettek zenésszé formálódni. Jelenlegi tanárom, oktatóm és barátom Prof. Pierre Amoyal, akit tényleg csodálok. Nagyra értékelem őszinteségét, stílusismeretét és szigorúságát. A komoly elvárások mellett nyitott az egyéni interpretációra, és támogat abban, hogy keressem a saját hangomat.

Hol élsz most? Hogyan telt számodra 2020?

Most Salzburgban lakom, a Mozarteumban tanulok. Szülővárosom a németországi Freiburg. A 2020-as év nagyon nehéz volt, sok koncertem lemondásra került. Az év első felében, az első lezárás idején Freiburgban tartózkodtam, és új repertoár megtanulására összpontosítottam – olyan darabokat választottam, melyeket mindig is szerettem volna eljátszani. Teljes mértékben kihasználtam a szabadidőmet, és különösen élveztem, hogy mindenféle időigény és kötelezettség nélkül dolgozhattam ezeken a műveken. Sosem tanultam még annyit, mint most.

Volt egy rövidebb időszak a nyár során, mikor felléphettem Németországban és Lengyelországban. Játszottam szólóban, zongorával, valamint zenekarok kíséretével előadtam hegedűversenyeket. Nagyon hálás voltam ezekért az alkalmakért, és felszabadulásnak éreztem a hangversenyeket a karantén és a hosszas elszigetelődés után. 2020-ban így összesen 9 koncertem volt, ami persze egy átlagos évadhoz képest kevésnek számít.

Mesélj egy kicsit a hangszeredről! Mióta van veled?

Jelenleg egy csodálatos Giambattista Rogeri hegedűn játszom, melyet a hamburgi Német Zenei Alapítvány díjazottjaként és ösztöndíjasaként kaptam meg használatra 2019 februárjában. Korábban egy Petrus Guarneri és Antonio Stradivari hegedűn játszottam.

Hogyan befolyásolja a hangszer a játékodat?

Számomra a Rogeri első látásra (és hallásra) szerelem volt. Gyakorlatilag ő most a legjobb barátom, egyszerűen imádom a gyönyörű és sokoldalú hangját, a belőle kicsalható édes színeket. Számos országba utazott már velem, és mindig elvarázsolt a színpadon. Sok más régi olasz hangszerrel ellentétben ez lehetővé teszi, hogy önmagam legyek, és nem kell változtatnom a játékmódomon, hogy megfeleljek a hangszer állította korlátoknak. Így maximálisan fejleszthetem zenei elképzeléseimet – ez a hangszer soha nem hagy cserben.

Mit jelent számodra Beethoven zenéje?

Beethoven az egyik kedvenc zeneszerzőm. Minden munkája Istentől kapott rendkívüli adottságát tükrözi, az összes kompozíciója remekmű. Sosem játszottam még a C-dúr hegedűverseny-tételt, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezt a művet Budapesten mutathatom be.

A két románc repertoárdarabnak számít, a C-dúr hegedűverseny-tétel viszont annyira nem ismert. Mit kell tudnunk róla?

Érdekes látni, ahogy a fiatal Beethoven valódi identitását kereste ebben a műben. A darab koncertfantáziának tűnik, stílusa pedig valahol Mozart és Haydn között helyezkedik el. Sok hasonlóságot mutat Louis Spohr 8. hegedűversenyével. Spohrtól eltérően Beethoven idővel átáll egy mélyebb és teljesebb hangvételre, melyet mindannyian megszokhattuk már tőle. Nehéz lenne összehasonlítani a „nagy” D-dúr hegedűversennyel, hiszen az az egyik legcsodálatosabb mű ebben a műfajban, amit valaha írtak a Földön.

Átlagosan mennyit gyakorolsz naponta?

Nagyjából 4 órát van kezemben a hangszer egy nap. Ha versenyre vagy koncertre készülök, akkor természetesen több időt fordítok gyakorlásra. Furcsán hangozhat, de szeretek fejben is gyakorolni, vagy úgy, hogy a partitúrát tanulmányozom. A lassú gyakorlás a jó gyakorlás egyik nagy titka, kiemelt figyelmet fektetek arra, hogy redukált tempó mellett tökéletesítsem az intonációmat, vagy bizonyos nehezebb állásokat.

 

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr3016340176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása