Rövid időn belül harmadszor köszönthetjük a MÁV Szimfonikus Zenekarnál – ezúttal Mendelssohn gyönyörű hegedűversenyét hallhatja a közönség az előadásában.

Imádok Magyarországon játszani, és ezt nem csak úgy mondom! Mindig izgatottan várom, hogy együtt dolgozhassak az itteni zenekarokkal. A MÁV Szimfonikus Zenekar tagjai és közönsége már hegedűs és karmesteri mivoltomban is ismerhet. Az a tapasztalatom, hogy a zenekarban kiváló zenészek muzsikálnak, öröm velük együtt dolgozni. A magyar közönséget is szeretem, van valami speciális abban, ahogy hallgatják az előadásokat. Most ugyan csak online találkozhatunk, de így is érezni fogom megtisztelő figyelmüket!

Nemrég adott egy kísérleti koncertet kamarapartnerével. Ketten játszottak együtt, de nem egy teremben, hanem az online térben egyesült a hegedű és a zongora hangja. Milyen visszajelzések érkeztek az előadás után?

Csodálatos, érzelmektől túlcsorduló leveleket kaptunk. Sokan megköszönték, hogy ily módon adtunk koncertet online. Néhányan kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan csináltuk? Nagy kaland volt, és ebből építkezve egy új szakasz kezdődik: először szeretnénk megismételni az élményt ebben az összeállításban, aztán remélem, hogy trió, majd kvartett formában is meg tudnak szólalni a hangversenyek. Érdekes megélni a modernizáció lépcsőit – adjuk meg magunknak az esélyt arra, hogy új módokon zenélhessünk együtt!

Mire gondol játék közben?

Általában a zene adta témákra, képekre próbálok koncentrálni, és persze mindenre, amit egyébként tennem kell. A feladatok minden darab kapcsán A-tól Z-ig terjednek. Mikor felmegyek a színpadra, először be kell kerülnöm „a privát zónámba”. Ha elértem ezt az állapotot, már semmit nem veszek észre magam körül, semmi nem tud megzavarni. A nézőket sem látom, csak érzem. Ilyenkor tud a közönség igazán kapcsolatba kerülni velem, azzal, amit én tudok adni. Igyekszem, hogy a lehető legtisztább csatorna legyek a zene számára.

Hogyan áll neki új darabok tanulásának?

Először megveszem a kottát – nem csak a szólót, hanem a partitúrát is. Ott van előttem, mellettem – néha egy másik szobában, de a tudatomban állandóan jelen van. Pár napig „flörtölünk” így egymással: ez a felkészülési szakasz néha csak pár napig tart, de esetenként akár egy hétig vagy még tovább! Részletesen tanulmányozom a zenekari szólamokat is. Amikor fejben már tudom a darabot, akkor veszem csak elő a hegedűt. Megpróbálom a kezeimmel megalkotni azt a képet, ami a fejemben már kialakult a darabból. Végül, amikor készen állok, jöhetnek a próbák és a koncert is!

Mi a titka a Mendelssohn e-moll hegedűverseny indításának?

Trükkös indulás ez, hiszen a szólistának nincs ideje felkészülni, akklimatizálódni a színpadon, hanem szinte rögtön be kell lépni a zenekar játszotta kíséretre. A szólónak szinte a semmiből kell kiindulnia, hiszen minden nagy dolog a semmiből indul ki. Ha valahogyan el akarom nevezni, lehet ez az aktív meditáció állapota. A kezdő melódia varázslatos, mert a lélek tisztasága, minden jó szándéka süt át rajta. Aztán megkezdődik a hosszú, szinte végtelen építkezési folyamat. Apránként leszünk egyre többek és többek, felhalmozzuk magunkban az energiát. Akkor jó a tétel indítása, ha a zene nem kívülről, hanem magunkon belülről indul. Szeretném, ha énekelne, és fokozatosan fejlődne mind tartalomban, mind a kifejezés eszközeiben, például a vibratoban. Hogy milyen szintről indít a szólista, az már az egyéni interpretáció kérdése. A lényeg, hogy nyugodt és folyamatos legyen a hang. Kezdetben érdemes vibrato nélkül gyakorolni a dallamot, mert így rákényszerítjük a jobb, vonót húzó kezünket, hogy a lehetőségekhez képest a legszebben játsszon. Ha már elégedettek vagyunk a hangzással, csak utána tegyük hozzá az egyéb elemeket!

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.