A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

Világjáró magyar karmester a MÁV Szimfonikus Zenekar élén

– bemutatkozik Káli Gábor, csütörtöki hangversenyünk dirigense

2021. február 24. - MÁV Szimfonikus Zenekar

gaborkali_kicsi_c_johanna_link.jpg

Káli Gábor [Fotó: Johanna Link]

Hol tartasz most a pályádon?

Életem egyik meghatározó része a családom, a másik pedig a munkám, a zene. Feleségem, Csővári Csilla szintén zenész – operaénekes. Két kisfiunk van, akik most 2 és 4 évesek. Nagy öröm számomra, hogy már viszonylag rendszeresen vezényelhetek első osztályú zenekaroknál. Nemzetközileg mozgok, jártam már Törökországban, Franciaországban, valamint Ázsiában is – életem első karmesterversenyét ott nyertem meg, így oda is vannak kapcsolataim. A mostani állapotom „utazó dirigens”, nagyon sok új zenekarral találkozom – most például életemben először a MÁV Szimfonikus Zenekarral.

Hogyan telt számodra az elmúlt időszak?

Volt, amikor mindent lemondtak, de volt olyan időszak is, mikor zsinórban sok elfoglaltságom akadt. Mivel Franciaországban nem állt le (annyira) az élet, a tavalyi év végén négy projektem is megvalósulhatott. Az Orchestre de Paris mellett az Orchestre National de Lille-lel dolgoztam, ennek a koncertnek a felvétele megtalálható Youtube-on. A Diótörőt játszottuk különleges formában, homokrajzokkal kiegészítve. Egyben vettük fel az egész produkciót. Az Orchestre National du Capitole de Toulouse-nál is szerepeltem, hozzájuk hamarosan ismét ellátogatok. Törökországba is el tudtam utazni. Persze most nagyon nehéz bárhova menni, a beutazás minden országban teszteléshez kötött (Franciaország kivételével). Örülök, hogy a fontos produkcióink egy része így is megvalósulhatott. A többit pedig átrakták későbbre, azokat majd bepótoljuk. Most ezzel kell megtanulni együtt élni.

Hol élsz jelenleg?

Németországban. Tanulmányaimat itthon kezdtem a Zeneakadémián, de Berlinben végeztem. Utána az operai vonalon nőttem tovább a Karajan és Thielemann-féle iskolán, ami még ma is erősen jelen van. Németországban rengeteg színházat találunk. Mivel szólózongorista voltam, így először korrepetitorként léptem fel, majd egy idő után csak karmesterként dolgoztam. Már 16. éve kint élek, és eddig 4-5 városban laktam. Örülök annak, hogy az utóbbi pár évben többet koncertezhettem Magyarországon, minden évben jövök, és egyre több helyre hívnak. Ez nekem nagyon fontos, mint ahogy az is, hogy minél több zenekarral megismerkedjek, és hogy tudjak velük dolgozni. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyenek az itthoni együttesek. Szeretnék részt venni a magyar zenei életben, és segíteni, építeni azt a tudásommal.

Hogyan kerültél Németországba?

Finnországban szerettem volna tanulni Erasmus ösztöndíjjal – ekkor már 2 éve jártam karmester szakra. Ott viszont akkora volt a túljelentkezés, hogy még az ösztöndíjjal érkezőknek is tartottak külön felvételit. Mivel éppen egy zongoraversenyen játszottam, nem tudtam elmenni. A leendő berlini tanáromról, Lutz Köhlerről akkor még nem tudtam semmit. Véletlenszerűen döntöttem Berlin mellett – azt persze tudtam, hogy a város hihetetlen, és hogy jó lenne ott tanulni. Először csak egy évre szólt a dolog, de végül annyira összebarátkoztam a német professzorommal és az angol asszisztensével is (aki kizárólag technikát tanított), hogy úgy döntöttem, maradok. Ott fejeztem be a tanulmányaimat. Onnantól kezdve pedig követték egymást az események.

Miért érzed azt, hogy könnyebb kint karriert csinálni, mint mondjuk Magyarországon?

Jobban benne van az ember a körforgásban. Rengeteg mindenkivel lehet találkozni, sok lehetősége van egy fiatal zenésznek is. A fejlődésemet biztosan meggyorsította az, hogy nem kellett várakoznom pozíciókra, egyes koncertekre. Berlin egyébként is rendkívül színes város, színes zenei közeggel. Valószínűleg minden mindennel összefügg. Ha akkor nem megyek ki Németországba és nem ahhoz a professzorhoz kerülök, akihez kerültem, akkor nem tanulok meg úgy dirigálni, és a versenyeket sem nyerem meg. Így nem lett volna meg az a tapasztalatom, amit az operaházakban töltött idő alatt szereztem és emiatt nem lettek volna kint koncertjeim. Akkor pedig nem talált volna meg a világ egyik első számú ügynöksége, akikkel most dolgozom.

Szerepel a terveid között, hogy egyszer hazaköltözöl majd?

Nincs kizárva. Sokat morfondírozunk ezen a feleségemmel. A gyerekek nőnek, a nagyobbik már német óvodába jár. Most itthon vannak, és látjuk, hogy mennyire másképp érzik magukat magyar közegben. Persze nagyon gyorsan tanulnak, de akkor sem egyszerű nem anyanyelvi térben élni. Azt hiszem, hogy egy olyan feladatot kell találnom itthon, amire építve haza tudnánk költözni. Például egy vezető karmesteri pozíció ilyen lenne, ha megfelelő kapcsolatot tudnék kialakítani az adott zenekarral.

A MÁV Szimfonikus Zenekarral most megismerkedhetsz egy csodás műsor kapcsán – Wagner Siegfried-idilljét, Mozart D-dúr hegedűversenyét és Schubert III. (D-dúr) szimfóniáját adjátok majd elő február 25-én, csütörtökön 19 órától a Zeneakadémián.

Wagner Siegfried-idillje egy különleges, személyes értékű darab, amely sok schuberti elemet mutat intim hangvétele miatt. Rá kell döbbenni, hogy Wagner mennyire inspirálódott általa, talán jobban is, mint Mendelssohntól (akit egyébként szokás említeni). A két szerző közötti kapcsolat, közös szál szép ívet rajzol koncertünk szélső művei felett.

A Mozart hegedűversenyről nehéz újat mondani közhelyek nélkül, nem véletlenül az egyik legtöbbet játszott mű ebben a típusú repertoárban. Szabadi Vilmos lesz a szólistánk, akivel Sibelius hegedűversenyét adtuk elő együtt korábban. Úgy érzem, hogy jól tudunk együtt dolgozni, így a mostani koncertet is nagyon várom!

Schubertet – megítélésem szerint – manapság túl keveset játszanak. Már zongoristaként is szívügyem volt, hogy minél többször vigyem színpadra a műveit. Itt lenne az ideje, hogy a helyén kezeljük, és folyamatosan dolgozzunk a darabjaival. A 3. szimfóniát Schubert 18 évesen írta – Beethoven ekkor még ereje teljében volt és komponált. Ez még jobban kiemeli az összes szerző közül, hiszen Beethoven árnyékában tudott ilyen magas szintű zenét írni, ráadásul teljesen egyéni módon! Azt tudom idézni, amit Schiff András mondott egyszer: ő az a szerző, akinél sírni van kedvem a legtöbbször. Nagyon kevésszer érzem ezt. Schubert egy dallammal, vagy akár egy harmóniával mindent meg tud oldani.

 

Az interjút Hörömpöli Anna késztette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr1616438394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása