A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

Székely Szabolcs: A CSIGA, AKI NEM TALÁLT HAZA - 5. rész

- verses elbeszélés -

2022. február 02. - MÁV Szimfonikus Zenekar

szekely_szabolcs_1_c_mihaela_chintoiu.jpgSzékely Szabolcs [Fotó: Mihaela Chintoiu]

ÖTÖDIK FEJEZET – KEVÉSBÉ SZUPER CELLA

Miközben az útról zöldruhás melósok
takarítják el a kidőlt fát, a lombot,
és a közterület-fenntartó munkagép
ágakat, gallyakat darál magába épp,

szóval, amíg tisztul roncsaitól a park,
hogy elfelejtse már a pusztító vihart,
most, amikor déli tizenkettőt kongat
fáradt harangja az őszi napkorongnak,

Dömperünk eközben elgyötörve, mélyen,
bent, a susnyásban, a sűrű szövevényben,
a cserjék alatti sünfőhadiszállás
egyik fogdájában, tüskés gallyak ádáz

börtönében, néma, vizes cella mélyén,
ott, a félhomályban, hová csak kevés fény
tör át a bozóton, el sem ér a földig –
ott látjuk fogságban elcsüggedve Dömpit.

Kétségbe esve és végleg elcsigázva,
mégis a rácshoz lép néha, és megrázza:
„Engedjenek ki, hé! Sünfőtörzs, hall engem?”
Sünhadnagy! Értsék meg, muszáj tovább mennem!

Segítsenek inkább végre hazajutnom,
nyomozzák ki nekem, merre van az otthon,
maguk a rendőrök! Segítsenek, kérem!
Muszáj ott lennem ma este a tévében,

nem késhetem le a show-t, a Singing Birds-öt,
nem hallják? Valaki jöjjön már, könyörgök!”
Válasz nincs. Dömper az ágyára leroskad.
„Hagyd már ezeket a disznó sündisznókat”

– szólal meg ekkor a másik priccsen Brácsa.
(Még be se mutattam! Dömper cellatársa,
béka – azon belül varangynak is mondják.)
Épp egy nagy léggömbé fújja fel a torkát.

„Kár balhézni. Ezek élvezik is talán,
Dömper, ha dörömbölsz a cella ajtaján.”
Csigánk mostanra már beavatta Brácsát
mindenbe: Schwartztól a vízbe fúlásán át

amíg magához tért, az eltört gitárig,
hogy tudja, hogy otthon van nála egy másik,
csak hát nem emlékszik arra, hogy hol lakik.
Brácsa szerint azért megoldás volna itt

az is, hogyha mondjuk egy másikat venne –
csakhogy Dömper szerint semmi esély erre,
mert a csigák spéci csiga-fagitáron
tudnak csak játszani, arra pedig három

hetet kell várni, hogy a műhely legyártsa.
„Jut eszembe, honnan jött a neved, Brácsa?
Meg miért is vettek téged őrizetbe?”
„Régi sztori ez már” – szól Brácsa brekegve.

„Nem túl meglepő, de brácsás vagyok, az van,
hogy a szimfonikus békazenekarban
brácsázom, de sajnos feljelent a szomszéd,
mikor a darabot otthon gyakorlom szét –

és hát előfordul, hogy egész álló nap
játszom. Visszaeső csendháborítónak
tartanak egyszóval.” Dömper odabiccent.
„Szóval szintén zenész… máris értek mindent.”

Dömper és Brácsa így barátkoznak össze,
beszélgetésükben hosszasan körözve
a könnyű és komoly zenészélet fölött –
mikor meghallják, hogy feléjük sündörög

Sándor és Sarolta. Be is lépnek rögtön.
„Na mi van, zenészek, nem ízlik a börtön?
Nagyon szomorúak, nekem úgy tűnik, mer’
lógatják az orruk. Kezdjünk egy sünviccel!”

– mondja Sándor. „Ugye, szeretik a viccet?!
Na szóval. Van két sün. Az egyik szetiszfek,
a másik nem. Melyik az elégedett sün?
Dömper, Brácsa hallgat. „Hát a szetiszfeksün!”

Rövid hatásszünet, majd felnyihog Sándor,
de mert csak ő nevet istenigazából,
el is hallgat aztán. Komolyra vált. „Brácsa
velem jön, indulunk a kihallgatásra.”

Viszi a békát a sünfőtörzsőrmester,
Sarolta marad ott kettesben Dömperrel,
aki most feldúltan kérdezgetni kezdi,
mikor szándékozzák végre elengedni.

Sarolta közli, ő meg nem mondja most ezt,
viszont szerencsére negatív a drogteszt,
amit időközben elvégeztek rajta:
Dömperünk vérében varázsgomba-fajta

nem volt található, úgyhogy ezzel többet
nem is gyanúsítják. „Na, és meglepődtek?”
Megmondtam előre, hogy csak a giliszták
találták ki, hogy én begombáztam … inkább

nyomozzák ki végre, merre van a házam,
biztos benne vagyok egy nyilvántartásban!”
„Hát ez a bökkenő” – válaszol Sarolta.
„Igen, van egy listánk, fel is van sorolva

rajta lakhely szerint minden egyes állat.
Csakhogy… nem találjuk ezen a csigákat.
Mivelhogy azonban nem volt ebből gond még,
egy csigának sem volt probléma a hollét,

legalábbis mi nem értesültünk róla,
hogy ne tudná, melyik háznak a lakója –
ez a kérdés eddig nem is vetődött fel.”
„Vagyis?” – bámul kérdőn Saroltára Dömper.

„Vagyis tovább kell még nyomozunk az ügyben,
egy kollégát már az irattárba küldtem,
utána néz a park jogszabályaiban…
hogy is fogalmazzak. Hogy most akkor mi van.”

Dömper el sem hiszi, amit hall. „Csak ennyi?”
Aktát bogarászni, precedenst keresni,
nem képesek másra?” Sarolta nem enged.
„Utána kell járnunk alaposan ennek,

mert ha kiderül, hogy mondjuk illegális
betolakodásról van szó, akkor máris
kitoloncolást kell sajnos eszközölnünk.
Megkérdeztük erről az imént a fősünt,

vagyis felhívtuk a sünközpontot ezzel…”
Dömper szavába vág. „Jó, felejtsük ezt el.”
„Mármint micsodát?” – Sarolta értetlen.
„Sikert, világhírt, meg mindent. Szóval engem.

Meg ezt az egészet. Énekesmadarak
előtt szerepelni a Nagy Platán alatt.
Ezt a hülye álmot. Ezt a rossz rögeszmét,
hogy utcazenésznél egy nap több lehetnék,

hogy egy-egy dalom majd saját életre kel,
csőrről-csőrre szállva mások éneklik el –
ostobaság volt, mi? Ér rajtam röhögni.”
– elcsuklik a hangja, így hallgat el Dömpi.

Gyorsan hozzáteszi: „Azért önsajnálat
vádja ne illessen engem, olyan állat,
hogy magam sirassam, nem vagyok én mégsem,
meg a bánatomnál nagyobb is a mérgem,

hogy maguk miatt kell feladnom a célom,
mert szöszmötölnek csak itt a dossziékon
– miközben lekésem az életem show-ját.
Komolyan, kakáljon sünt a sünhatóság!”

Sarolta szóhoz se jut erre hirtelen.
„Sajnálom. Akkor se beszéljen így velem,
kérem” – válaszolja, szinte már szelíden.
„Én sem beszéltem így magával szerintem.”

Erre most csigánk az, aki meglepődik,
ez a normális hang leforrázza Dömpit,
hogy a sünhadnagy nem utasítja rendre,
fel is hívja Dömper a figyelmet erre,

hogy a békés hangnem szokatlan egy süntől.
„Nem vagyunk egyformák – még sohasem tűnt föl?
Persze, egy sünrendőrt könnyű kiröhögni,
bunkónak, butának gondolni, satöbbi.”

– magyaráz Sarolta. „Nincs igazam? Főleg,
hogy egy sünnősténynek beszólni is könnyebb.”
Dömper mostanra már egész zavarba jön,
lassan megesni kezd a szíve a sünön,

lassan már ő az, ki elszégyelli magát.
„Jó, hát ezt valóban nem is gondoltam át”
– mentegetőzne, de nincs miért. Sarolta
legyint csak, már régen megszokta ezt, mondja,

hogy senkinek, soha nem jut az eszébe,
hogy még egy sünnek is van személyisége,
mindenki csupán az egyenruhát látja,
nem csoda, ha nincs a sünöknek barátja.

Dömper együttérző kérdezgetésére
Sarolta megnyílik, nem is veszi észre,
hogy szinte dőlni kezd most a szó belőle,
hogy már olyankor is megijednek tőle,

hogyha civilben van, mindenki a tüskék
alapján ítéli meg. „De hát a sünlét
már csak ilyen, szúrós, akárcsak a bánat.
Ki is szeretne egy drótkefét barátnak?”

„Hát a többi sün, nem?” – csodálkozik Dömpi.
„Velük sem sokkal könnyebb ám kijönni.
Nekik is ijesztő egy sünrendőr, ha nőstény,
minden hím attól fél, mindenben legyőzném,

gondolom, szerintük brutális, drabális
egy nő, ha erős, és – ha kell, kiabál is.”
Dömper megértő – de hozzáteszi, lehet,
nem ő kelt a többi sünben félelmeket,

mi van, ha Sarolta inkább az, aki fél,
aki ijesztőbbnek véli mindenkinél
önmagát, attól tart, bárkit megsebezhet,
aki túl közel jön – akit közel enged.

SÜNSANZON

Kemény a tüske, lágy a szív,
az élet harcba, táncba hív,
sebezni fog, hogy megsebezd,
azt, aki veled harcba kezd,
védi magát, hogy védd magad
bíborban úszó ég alatt.

Kemény a tüske, lágy a szív,
az élet harcba, táncba hív,
add meg magad, hogy megszerezd,
azt, aki veled táncba kezd,
neked magát megadta rég:
begyógyíthatod sok sebét.

„Talán igaza van” – mosolyog Sarolta,
miután Dömper a sanzont eldalolta.
„Köszönöm. Nem hittem volna, hogy a szívem
egyszer egy csigának öntöm ki. Szerintem

egyébként, ahogyan meghallgatni képes,
hogy utat talált egy sünhadnagy szívéhez,
terapeutának is kiváló lenne.”
„Hogy ez eddig nekem nem jutott eszebe!”

– így kiált fel Dömper, mert ötlete támad,
kocsányos szemével homlokára rácsap.
Felugrik a priccsről. „Hogyha elmennék egy
pszichológushoz, az segíthetne, tényleg –

hipnózissal talán nem is lehetetlen –
az amnéziából kigyógyíthat engem,
emlékeznék újra, hogy merre is lakom.”
Dömper érzi, ez az utolsó alkalom,

hogy Saroltát talán végre meggyőzheti,
zárja le az ügyét, most már engedje ki,
könyörögve kéri, hagyja elmenni őt,
elég dolga lesz még az esti show előtt.

Sarolta először kérlelhetetlenül
ellenáll, de közben a szívében, belül
már magja csírázik az együttérzésnek.
„Szó sem lehet róla, kérlek, Dömper, értsd meg”

– mondja, és kicsit még ő is meglepődik,
hogy letegezte az őrizetest – Dömpit.
„Egy szó, mint száz, tényleg, nem én döntök erről,
tud az ittlétedről egy tucat sünrendőr,

iktatva van minden, bent vagy a rendszerben,
képtelenség téged csak úgy elengednem.
Azaz, hogy…” – tűnődik, spekulál Sarolta –
„más lenne a helyzet mondjuk akkor, hogyha…”

„Mondjad már!” – könyörög kiakadva Dömper.
„Lehetne mondjuk az, hogy minden előjel
nélkül rosszul leszek, te meg, hogy is mondjam,
kapsz az alkalmon, és megszöksz marha gyorsan.

Nyitva van a cella, menj, mielőtt Sándor
visszaér a béka kihallgatásáról.
Arra is vigyázz, hogy ne maradjon bűnjel.”
Sarolta elájul. „És akkor most tűnj el.”

Dömper szíve, mint egy verdeső kolibri,
dobog a torkában, el se tudja hinni
Sarolta jóságát. „Köszönöm, sünhadnagy.”
Tiszteleg, és lelép. Nincs veszve a nagy nap!

Kiiszkol a sűrű bozótosból Dömpi,
izgatottan, le sem lehetne törölni
arcáról a vigyort, boldogan úgy rohan
– vagyis araszol – mint akinek célja van.

Úticélja nem más, Vakond, akit a park
állatai közül mindenki nagyra tart,
pszichológusként jól ismeri a liget –
ő lesz a megoldás az elszánt Dömpinek.

Eszébe fog jutni, hogy a háza hol van,
meglesz a gitárja, és az esti show-ban
sikere lesz, most már biztos benne, tényleg.
Hajrá, Dömper! Máris folytatom mesédet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr4817086732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása