A MÁV Szimfonikus Zenekar lelkes művészei immáron 8 éve törekednek arra, hogy a még meg sem született babák és kíváncsi kisgyermekek életébe is mihamarabb elhozzák a zene szeretetét. A Szeretethang és Búgócsiga sorozatokról a koncertek megálmodója és vezetője, Székely Edit mesél.

- Valamikor ősszel bejelöltem egy anyukát a Facebookon, aki mindkét sorozatunkra járt hozzánk a gyermekeivel régebben. Nem csak hogy visszajelölt, hanem egy kedves üzenetet is küldött. Bár sok éve nem találkoztunk, de mindkét gyermeke azóta is nagyon szereti a zenét: hangszeren tanulnak és folyamatosan énekelnek. Ennek az egész missziónak, a gyerekkoncerteknek pont ez lenne a lényege. Sajnos nem tudok minden családot és gyereket egyesével nyomon követni, de mindig örülök, mikor utólag kiderül, mekkora hatása van a munkánknak. 

Mi a jó a magzatnak?

A Szeretethang sorozatnál kiemelt szempontom, hogy 2-4 perces darabok, általában tánctételek legyenek műsoron. Ha nagyon elvont a zene, azt az amatőr zenehallgató nem tudja befogadni. Azért szeretem, ha Bachot, Mozartot, Haydnt, Vivaldit játszunk, mert azoknak olyan a szerkezete, hogy az európai ember a sajátjának érzi a zenét. És csak arra tud rárezonálni, ami ismerős. Elsősorban azt szeretném, ha ezek a dallamok megérintenék az anyukákat, és ezzel arra biztatnám őket, hogy otthon is akarjanak zenét hallgatni. Nem kizárt az sem, hogy a kortárs zenét is megkedvelik. Azért, mert akad, aki nem szívesen hallgatja, a magzatnak attól még ugyanúgy tetszhet. Neki minden örömmel és szeretettel átadott tapasztalás „jó” élmény.

Más kérdés persze, hogy a magzatra mi van „jó” hatással. Jómagam nem ismerek ilyen kutatást, így nem tudom azt mondani, hogy a picik Bach zenéjétől kivétel nélkül megnyugszanak, vagy Wagnertől zaklatottabbak lesznek. Mikor anno pocakosan bent ültem a zenekari próbákon, volt egy olyan kortárs mű, amitől a gyerekem iszonyatos mozgásba kezdett. Akkor egyszer meg mertem volna rá esküdni, hogy ez neki nem jó. A koncertjeinken a különböző hangszerek bemutatója után sokszor megkérdezem a kismamákat, hogy változott-e a gyerekekkel való „belső kapcsolatuk”. És igen, nagyon sokszor elmondják, hogy a pl. a cselló játéka alatt mozgott valahogy a gyerek, vagy éppen nyugodtabb volt, és mikor megszólalt utána a kürt, akkor meg másfajta mozgásba kezdett. Abban szinte teljesen biztosak vagyunk, hogy a magzatok érzékelik a zenét és az különbözőképpen hat rájuk. 

A koncert, ahol szabad izegni-mozogni

A Búgócsiga interaktív koncertsorozat. A zeneszámok (amiket végig „kell” hallgatni) 2-3 percesek, de közben az anyuka felállhat, sétálhat a gyerekével, táncolhat, ringathatja, lovagoltathatja a lábán. Isten őrizz, hogy az legyen a cél, hogy nyugton maradjanak! Az egy-két évesektől hogy várhatnánk el ilyet? Az anyukák nyilván azt szeretnék, hogy a gyermekük „jól” viselkedjen, de nem mindig tudnak mit kezdeni a fészkelődő csöppséggel. Ilyenkor oda szoktam menni hozzájuk, és például elkezdem simogatni a pici hátát. Sokszor ennyi épp elég, érzi, hogy odafigyel rá az anyja. Ha az anya a zenére és közben a gyerekére is figyel, akkor a pici is ugyanazt a figyelmet éli meg. Kivétel nélkül minden „komolyabb” zeneszám után eljátszunk és eléneklünk közösen egy-egy ismert gyerekdalt (Hinta palinta, Zsip zsup kenderzsup stb), ezzel is lazítva a klasszikus értelemben vett koncertjelleget.

Ha átmegy az az üzenet, hogy ezt jó csinálni, már nagyon boldog vagyok. Tulajdonképpen ez a cél. Ha a szülő a koncertjeink hatására otthon is több zenét hallgat – lelkesedésből vagy azért, mert ilymódon is segíteni szeretné gyermeke szellemi fejlődését –, akkor már úton vagyunk valami nagyobb jó felé. 

Hörömpöli Anna