Szemtelenül fiatal. Óriási tehetség. Számtalan rangos verseny, köztük a 2016-os Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny díjazottja és közönségdíjasa. Ő Szergej Beljavszkij, a 24 éves orosz zongoraművész! December elején érkezik Budapestre és csatlakozik a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz három koncert erejéig: Csajkovszkij örök klasszikusát, remekbe szabott b-moll zongoraversenyét adja elő december 8-án, 9-én és 11-én zenekarunk élén, először a Zeneakadémia Nagytermében, majd az Olasz Intézetben, végül pedig Kaposváron a Szivárvány Kultúrpalotában.

Mesélnél egy kicsit a magyarországi élményeidről?

Először „komolyabb” megmérettetés miatt 2011-ben látogattam Magyarországra, a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny alkalmából. Sikerült bejutnom a döntőbe, de díjat (akkor még) nem hoztam el. Viszont azt elmondhatom, hogy akárhányszor jártam az országban, mindannyiszor nagyon élveztem az itt eltöltött időt. Emlékezetes egy szegedi koncert a „régebbi” múltból – kedves és barátságos zenészekkel ismerkedtem meg, kiváló koncertteremben játszhattam, és... finom volt a vacsora is! (Mint fő szempont. :))

Ez tényleg egy fontos szempont! De még fontosabb, hogy 2016-ban visszatértél hozzánk, ismét elindultál a Liszt Zongoraversenyen, és ezúttal a második díjjal, valamint a közönségdíjjal a zsebedben távozhattál.

Igen, ez így történt! Nagyon boldog voltam az elért eredmény miatt. Ha objektíven nézzük, a döntőbe egy roppant erős csapat jutott be, ez pedig nem szokott minden világversenyen így alakulni. Leon [Leon Bernsdorf – a szerk.], aki itt a harmadik helyezett lett, közeli barátom már réges-régről, sok versenyen „összefutottunk” az idők során. Annyira jó, mikor van egy olyan zongorista barátod, akivel (akár egy versenyen) nem érzed úgy, hogy ténylegesen versenyezned kell! Hiszen mindketten elismerjük a másikat, vetélkedésre semmi szükség.

A közönségdíjnak külön örültem, és csodálatos érzés, hogy most visszatérhetek, és ugyanezeknek az embereknek (is) játszhatok! Izgatottan várom! Az egész karrieremet végigkísérték a különböző közönségdíjak, és mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy ez nem lehet véletlen. Mindig törődtem azzal, hogy a nem zenész publikum számára is érthető és élvezhető legyen az előadásom. Még a versenyeken is azon voltam, hogy ne csak a profikhoz szóljak, akik aztán az eredményt meghatározó pontokat adják. Természetesen fontos, hogy tetsszen nekik a produkcióm, de nem ők lesznek azok, akik jegyet vesznek a koncertjeimre! Az „átlagember” az igazi bírám egy ilyen szituációban, és nemcsak hogy figyelek, de nagyon adok is a közönségem véleményére.

Összességében milyen hatással volt ez a verseny a karrieredre?

Minden verseny hozzáad egy kis szeletet ahhoz a képhez, ami alapján az embert megítélik. Jó érzés, hogy sikerült megmutatnom, ami bennem van, és talán Magyarországon is ismertebbé válhattam. Viszont ez a verseny nem hozott tucatszámra további felkéréseket, és mivel szeretnék több és több szólókoncertet adni évente, ezért még mindig a karrierépítés fázisánál tartok. De akárhogy is volt, akármilyen lehetőségeket is kaptam, ez az „erőpróba” mindig is különleges lesz számomra – Liszt miatt, és hogy a róla elnevezett Akadémia csodálatos koncerttermében játszhattam. Liszt nagyon sokat jelent nekem, a művei nagy részét teszik ki a repertoáromnak. Sokat olvastam már az életéről, és azokról az emberekről, körülményekről is, akik/amik inspirálhatták őt komponista és zongorista munkásságában. Abszolút egyedi és utánozhatatlan művésznek tartom.

Nagyon jó ezt hallani egy külföldi művésztől! Most viszont térjünk „vissza a jövőbe”: Csajkovszkij híres zongoraversenyét adod elő hamarosan a MÁV Szimfonikus Zenekarral.

Ez a zongoraverseny az egyik kedvencem az összes közül – szerintem nem vagyok ezzel egyedül. És nem számít, hogy hány milliószor adták már elő! Az emberek minden egyes koncerten valahogy úgy élvezik ezt a művet, mintha most hallanák először, vagy most hangzana el először a világon. A mostani koncertünk programjába pedig tökéletesen beleillik, hiszen csak orosz zenét játszunk, mi lehetne ennél jobb választás?

A művészt kérdezte és a szöveget írta: Hörömpöli Anna