Madarász Iván [Fotó: n/a]

Hogyan talált rá Walt Whitman versére?

A „Téli mozdonyt” egy irodalmár barátom ajánlotta nekem. Először magyar költőket kerestem, viszont nem találtam olyan művet, amely végig a vasútra, vagy a mozdonyra mint gépezetre vonatkozott volna. Egy-egy utalásra ugyan bukkanhatunk, például József Attilánál („Vasútnál lakom. Erre sok / vonat jön-megy és el-elnézem, / hogy’ szállnak fényes ablakok / a lengedező szösz-sötétben.”), de ez kevés – ezek a sorok leginkább a vers kontextusában értelmezhetők. Whitman írása ráadásul szabad vers, ami alkalmat adott rá, hogy könnyen ritmizáljam. Sok mű születik konkrét lüktetésben, gondolhatunk például Weöres Sándor Tánc-ritmus – Rumbájára. Ilyen esetben a zeneszerzőnek nincsen sok mozgástere – csak követni tudja az adott ritmikát, ellene feszülni nem hasznos – mondja mosolyogva. A szabad vers pedig lehetővé teszi a rap-szerű ritmizálást.

Ki tudná fejteni, hogy ezt hogyan képzeljük el?

A vers szövegét használom fel a rap-ben. Nem csak arról van szó, hogy az írott anyagot zenésítettem meg és nem mindig csak vonatutánzásról van szó. A rappelés ritmikus, pulzáló ritmusával akartam a vasútra asszociálni.

Mi segíti a rap „szólamának” zenei környezetbe való illeszkedését?

Szerettem volna, ha megjelenik a szimfonikus zenekarban egy olyan hangszer, amellyel általában a könnyűzenében találkozhatunk. Az elektromos gitár szólamát Németh Zoltán barátom írta meg a darabhoz, akit ha máshonnan nem, az Apostol együttesből biztosan ismernek.

Feladata a mai kor zeneszerzőjének, hogy XXI. századi elemeket csempésszen a műveibe?  

A mai kortárs zenének valamilyen módon reagálnia kell a tágabb értelemben vett zenére, a könnyebb műfajokra. Sok példát találhatunk erre régebbi korok zeneszerzőinek munkásságában – említsük most Debussy-t és Stravinsky-t. Korábban is törekedtem arra, hogy kilépjek a klasszikus keretek közül. A rapre sem most találtam rá először: írtam korábban egy rap-kantátát „Rap-petíció” címmel. Az ember funkcionális felépítésében megjelenik a pulzálás – a szívünk állandóan lüktet, a szerveink bizonyos ritmusban dolgoznak. Így a zenében egy olyan elemet kerestem, amely ily módon is közelebb hozza azt a hallgatóhoz. A természetes pulzálást pedig a rap-ben találtam meg.

A december 3-án elhangzó előadás lesz a mű ősbemutatója.

Így van! Ezt a művet kifejezetten a MÁV Szimfonikus Zenekarnak ajánlva írtam, adózva annak a sok szép emléknek, melyeket az eltelt idő során megéltem az együttessel. A mostani tagság közül sokakat még a Zeneakadémián tanítottam, és örömmel tekintem őket mind kollégáimnak, mind barátaimnak is. Ha a közelmúltba és a jelenbe tekintünk – a MÁV Zenekarnál már hagyomány, hogy kortárszenei hangversenyeket tartanak a Rádió 6-os stúdiójában. Nemcsak a szerzők és a közönség miatt nagyszerű dolog ez, hanem a zenekar számára is hasznos: a zenészek nagy tudásra tesznek szert és óriási repertoár halmozódik fel. Nagy örömmel várom a koncertet, remélem, hogy minél többen becsatlakoznak majd az online közvetítésbe!

Az interjút Hörömpöli Anna készítette