Amikor művészeti vezetőnk, karmesterünk jó egy éve összeállította soron következő koncertünk műsorát, még nem tudhatta, hogy Kocsis Zoltán már nem lesz közöttünk. Talán sorsszerűen alakult, talán így kellett lennie – pont olyan repertoár ez, aminek darabjait ő is nagyon szerette. Különös hangsúlyt ad az összeállításnak, hogy a szólistánk Ránki Dezső, aki gyermekkora óta Kocsis zongoraművész partnere, jó barátja volt. Csaba Péter mesél az elhangzó művekről, vendégművészünkről és a barátságról.  

- Az volt az elgondolásom, hogy két mély és sokszínű Brahms-műre építem fel a koncertet. Tulajdonképpen valami újdonságot szerettem volna hozni a közönségünknek. Az est bevezetője a „Változatok egy Haydn témára” című darab lesz, ami Brahms egyik legsikerültebb zenekari műve. Kifinomult, tele színekkel, gyönyörű szép hangszerelési tudással és könnyedséggel. A különböző szólamcsoportokat, hangszereket más és más hangulatok kifejezésére használja. Mindezt egy Haydn témára – amit aztán kibővít és igazi brahmsi hangzást ad, nagyon nemesen, egyszerűen. Színtiszta, áttetsző hangzásokban és frazeálásokban dús mű ez.

Ezt követi Beethoven negyedik, zongorára írott versenyműve. A nagy komponista öt zongoraversenye közül ez a legegyénibb hangú, a legtalányosabb, amely a legnagyobb szabadságot adja az előadónak abban, miként tolmácsolja a zeneszerző mondanivalóját.  

A második részben Brahms g-moll zongorás kvartettjének zenekari változata hangzik el, amit manapság nagyon ritkán játszanak. Az eredeti mű zongorára, hegedűre, brácsára és csellóra íródott, Arnold Schönberg varázsolt belőle egy négytételes nagyzenekari darabot, sok-sok izgalmas ötlettel. (Schönberg egyébként kifejezetten szeretett nagy mesterműveket, kamaradarabokat áthangszerelni.) Érdekesség, hogy olyan hangszereket is használt, amelyek Brahms idejében egy szimfonikus zenekarban szinte egyáltalán nem kaptak szerepet. A negyedik tétel egészen magyaros hangzású – a zeneszerző xilofont és harangjátékot használ, ezekkel imitálja a cimbalom hangzását. Zongoraszólamot átírni más hangszerekre nem egyszerű feladat, ahogyan eljátszani sem  könnyű az átiratot. Mondhatom, hogy komoly nehézségekkel kellett „megküzdeniük” a muzsikusoknak, de a zenekar nagyszerűen helyt áll, és a darab úgy fog megszólalni, ahogyan kell. Szép és változatos, nagy menetű, tartalmas művet hallhatunk majd.

A zene összeköti a múltat a jelennel

A koncert műsora hihetetlenül kapcsolódik Kocsis Zoltán egyéniségéhez – véletlen, de így igaz. Imádta Beethovent, imádta Brahmsot, ezeket a műveiket. Sokszor játszottunk mi ketten együtt; én hegedültem, ő zongorázott, s azután különböző felállásokban is kamaráztunk. Tulajdonképpen ajándék minden olyan művet játszani, amit Zoli ennyire szeretett, most különösen érzem ennek a jelentőségét.

Minden nagy zenésznek az a vágya, hogy legalább egyszer előadhassa ezeket a műveket. Mostani koncertjeink szólistája Ránki Dezső lesz, akivel Kocsis gyerekkora óta együtt muzsikált. Sokat játszottak együtt két zongorán, később Zoli sokszor dirigálta szólistaként is Dezsőt. Egy életen át tartott a barátságuk. A MÁV Szimfonikus Zenekar, Ránki Dezső és jómagam is Kocsis Zoltán emlékére és tiszteletére ajánljuk az egész koncertet. Ha fizikai valójában többé már nem is lehet velünk, de a zenében mindig ott lesz. Sokat köszönhetünk neki, sokat örököltünk tőle. Ő arra lenne büszke, hogy a zene örök, így hát folytassuk ilyen szellemben a dolgokat – rá emlékezve, de folytatva utunkat, feladatainkat. Ez talán a legfontosabb.

Ránki Dezső itthon és világszerte ismert és elismert szólista. Csaknem ötven éve szerepel színpadon. Régóta ismerem, büszke vagyok arra, hogy a barátomnak nevezhetem, akivel egy időben többször kamaráztam. Az utóbbi években kevesebbszer találkoztunk. Ezért most igazán nagy öröm, hogy újra együtt muzsikálhatunk. Őbenne megvan az igazi nagy művészi tartás, zene iránti szeretet és nemesség, egyszerűség – a játékmódjában éppúgy, mint a személyiségében. Egyike a legnagyobb előadóknak. Ő folytatja tovább a csodálatos magyar zongoraiskolát, ő ma ennek az egyik legjelesebb képviselője, akire a fiatalok példaképként tekintenek. Remélem, még sokáig tudunk majd együtt zenélni!

Csaba Péter gondolatait lejegyezte és szerkesztette: Hörömpöli Anna

Szeretettel várjuk 2016. november 19-én 18 órakor az Olasz Intézetben mindazokat, akik szeretnék meghallgatni koncertünket. Az előadásra korlátozott számban még válthatók jegyek.