A Diótörőből választottatok részleteket az Unokák és nagyszülők sorozatunk következő koncertjére. De mi alapján?

Seidl Dénes: Részleteket választani egy ilyen zeneműből nem hálás feladat, hiszen egy csodás darabról van szó, amelynek minden egyes percét öröm hallgatni. Több irányelvet is szem előtt kellett tartani, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb tételeket annak érdekében, hogy minél komplexebb élmény lehessen a koncert. Vannak részek, amiket nem lehetett kihagyni, ha Diótörőről beszélünk. Ilyen például a Virágkeringő, vagy a Tündérkirálynő tánca. Ugyanakkor a történet fonalát is figyelembe kellett venni: olyan tételeket is választottunk, amik nem a legnépszerűbbek, de a történet szempontjából elengedhetetlen meghallgatni. A Diótörő zenéje – amellett, hogy magával ragadó – nagyon színes, így inkább több rövidebb részletet játszunk a közönségnek, hogy ennek a műnek minél több arcát tudjuk megmutatni.

Dénes-Worowski Marcell: Pontosan. Igyekeztünk kiemelni a mű legfontosabb pillértételeit – a történet szempontjából. Ugyanakkor figyelnünk kellett arra is, hogy bizonyos ismert és szeretett dallamok is elhangozzanak, valamint belecsempésztünk egy-két nem annyira ismert vagy a történet szempontjából nem perdöntő, de valami miatt izgalmas és gyönyörű tételt is.

Seidl Dénes (balra) és Dénes-Worowski Marcell (jobbra) [Fotók: Borovi Dániel]

Pontosan hogy kell elképzelni az előadás menetét, mi lesz köztetek a „szereposztás”?

S. Dénes: A koncertnek egészséges ívet szeretnénk építeni. Elmesélem a történetet, és bizonyos mérföldköveknél zenét hallgatunk majd. Próbáltuk úgy összeállítani az előadást, hogy pörgős és élvezetes legyen. A felkészülés során rengeteget dolgoztunk együtt Marcival, az egész előadást közösen, együttes erővel alkottuk. De a koncerten más a helyzet, előre le voltak osztva a lapok. Marci vezényel, én beszélek.

Inkább talán a nagyszülők, mintsem az unokák ismerhetik a Diótörő történetét. Milyen korosztályra számítotok, és hogyan készültök?

D-W. Marcell: Minden korosztályra készülünk, hiszen maga a történet is időtálló és kortalan. Mindenki megtalálhatja a szép zenén kívül is a számára izgalmas gondolatokat akár az előadásban, akár a mesélésben vagy a prospektusban leírt érdekességekben.

S. Dénes: A MÁV zenekar trombitásaként többször játszottam már „Nagyszülők és Unokák” koncerten. Úgy vettem észre, hogy az alsó tagozatos diákok vannak a legtöbben, így legfőképp nekik szól ez a koncepció. Minden gyerek szeret játszani, úgyhogy egy nagy játékkal készültem, ami az egész koncerten átível majd.

Ezek szerint lehet számítani valamilyen interaktív feladatra, a gyerekek aktív bevonására?

S. Dénes: Így van! Ha gyerekekkel dolgozunk, elengedhetetlen az interakció. Persze ez sem egyszerű feladat, hiszen könnyű átesni a ló túlsó oldalára. Foglalkoznunk kell a gyerekekkel, de nem szabad, hogy a „show”-ra irányuljon az összes figyelem. Úgy szeretném megszólítani őket és érdekessé tenni számukra a koncertet, hogy a zene maradjon a középpontban. Az előadás során a megfelelő egyensúly megtalálása nem könnyű, de erre megpróbálunk figyelni.

Egyáltalán miben más, mikor ifjúsági előadásra készül az ember?

S. Dénes: Szerintem egy ifjúsági koncert extra felkészülést igényel. Oda kell figyelni, mert a fiatalabb korosztály – amellett, hogy kritikus – fogékony hallgatóság, így a felelősségünk nagyon nagy. Ha egy előadásra készülök, mindig megpróbálom kitalálni, hogy mi lehet az adott korosztálynak az igénye, és ehhez próbálom igazítani az anyagot. Úgy gondolom, hogy a zeneirodalom elég sokszínű ahhoz, hogy találjunk minden korosztályhoz és helyzethez illő darabokat, amelyekben a közönség örömét leli.

Ki lehet találni felnőtt fejjel, hogy a 6-10 éves gyerekek szívéhez milyen út vezet?

S. Dénes: Ha ezt a korosztályt igazán meg szeretnénk szólítani, akkor el kell őket varázsolni. Valami olyasmit szeretnék adni nekik, ami teljesen ki tudja kapcsolni őket, és bele tudnak feledkezni az élménybe. Egy mesénél és egy játéknál jobb eszközünk erre talán nem is lehetne. Emellé egy gyönyörű zene, és egy kiváló zenekar társul szombaton.

Fontosnak tartjátok ezeket a típusú koncerteket abból az aspektusból, hogy ezekből a gyerekekből lesz/lehet a jövő koncertre járó közönsége?

D-W. Marcell: Szerintem talán ez a legfontosabb korosztály ebből a szempontból, hiszen a kicsi vagy még kisebb korban szerzett első élmények lehetnek végül meghatározóak. Ha még apró korukban sikerül valamiféle személyes kapcsolatot teremteniük a zenével, már elvetettük bennük a későbbi kultúraszeretetnek a magvát.

S. Dénes: Személy szerint nekem a klasszikus zene terjesztése teljes mértékben szívügyem. Zenészként szükségesnek tartom, hogy – korosztálytól függetlenül – kommunikáljunk a közönséggel, meséljünk nekik a zenéről, amit játszunk, mert így egy sokkal teljesebb élmény lehet a zenehallgatás és a koncertre járás. Egy-egy kompozíciónak olyan története, jelentősége vagy üzenete van, ami talán egy szimpla koncert alkalmával nem feltételül tudatosul a hallgatóságban. A mi feladatunk megszólítani a közönséget, elmondani ezeket az információkat és megteremteni a lehetőséget, hogy egy adott zenemű megfelelő hatást gyakoroljon a koncertlátogatóra. Ebbe a képbe jól illik egy gyerekkoncert, ahol megpróbáljuk az ifjúságban a zene szeretetét a felébreszteni.

Van valami konkrét tényező, amivel csökkenteni lehet a mindennapi élet és a klasszikus zene közötti misztikus, megfoghatatlan távolságot?

D-W. Marcell: A közönség és a gyerekek számára fontos a személyes kapcsolat. Fontos, hogy lássa, én is csak egy vagyok a szomszédok vagy az utcán elhaladó, bevásárlóközpontban sorban álló emberek közül, és valami miatt mégis amellett döntöttem, hogy egy ennyire megfoghatatlan művészetre teszem fel az életem. Ha nem a művész mítosz által teremtett képet vagy a celebet látják bennünk, közelebbről indulhatunk el egymás felé.

Szerkesztette: Hörömpöli Anna

2017. december 2. 10:00 és 11:30
Magyar Nemzeti Múzeum, Díszterem
Csajkovszkij: A diótörő - részletek