Milyen körülmények között keletkezett A lakatlan sziget című Haydn-opera?
Mint tudjuk, Haydn sok-sok éven keresztül élt és alkotott Eszterházán (mai Fertőd), az Esterházy-hercegek szolgálatában. Közel harminc évig tartózkodott az udvarban, udvari zeneszerzőként. 1779-ben írta A lakatlan sziget című operáját, amely tizedik alkotása volt a műfajban. Mivel a hercegek szerették az operát és el is várták, hogy Haydn komponáljon egyet minden évben, a zeneszerzőnek nem kellett aggódnia a közönség és a siker miatt – nyugodtan kísérletezhetett velük kedvére.
A koncert első műsorszáma az opera nyitánya lesz. Mit kell tudnunk róla?
A nyitány „Sturm und Drang” stílusban íródott, ami a XVIII. század közepétől a végéig nagyon népszerű volt – szabad érzelmi kifejezést tett lehetővé a színes és energikus zenekari hangszerelésnek köszönhetően. A szövegkönyv Pietro Metastasio munkája. Az operát nemcsak stílusában, de történetében is meghatározza a „Sturm und Drang”, hiszen férjről és feleségről szól, akiket 13 hosszú évre elválaszt egy vihar, ami megszakította tengeri utazásukat. A kalózok elrabolják a férjet és szolgasorba taszítják, a feleség és lánytestvére pedig egyedül maradnak egy lakatlan szigeten. A nyitány középső része úgy hangzik, mintha valaki egy palotában táncolna vacsorát követően. Számomra ez kissé komikus, hiszen az egész cselekmény a szigeten játszódik. Talán valaki jobb életről álmodik?
Hogyan illeszkedik a nyitány a koncertműsorba?
A program műsorába nem én választottam be a nyitányt, de mégis nagyon örülök neki, hogy vezényelhetem. Zenei „forradalmisága” nagyon jól kapcsolódik a program többi részéhez – Mozarthoz és Beethovenhez, akiknek Haydn barátja és mentora volt. Úgy gondolom, hogy kellemes meglepetést okozhatunk ezzel a zenével a közönségnek, akik tagjai valószínűleg soha nem találkoztak magával az operával.
A szünet előtti műsorszám Beethoven hegedűversenye lesz, Zalai Antal szólójával.
Így van. Beethoven 1806-ban írta egyetlen versenyművét szóló hegedűre és zenekarra. Előtte már több rövidebb művet is komponált erre az összeállításra, valamint a hegedű-zongora párosra, és több szimfóniája is elkészült már. Korábbi műveinek ismerete révén megállapíthatjuk, hogy a hegedűverseny valahol a két műfaj között helyezkedik el, fúzió a szóló és a zenekari hangzás megvalósítása között.
Mennyire illeszkedik a mű Beethoven munkásságába?
Az első tétel önmagában hosszabb, mint egyes Haydn- és Mozart-szimfóniák! Ráadásul a mű végig kimondottan szép, melodikus és többnyire békés, örömteli természetközeli zene – nem az a stílus, amit az akkori közönség a tűzzel fűtött Beethoventől várt. Mivel Beethoven maga is vonós hangszeren játszott, komponálása hegedűre magabiztos és hangszerhez illő. Azon viszont mindig gondolkodtam, hogy vajon miért írta a szóló szólamot hosszú részeken keresztül magasabb regiszterekbe? Talán azért, mert ebben az időben már kezdte elveszíteni a hallását, és ezek olyan tartományok voltak, melyeket még jobban ki tudott venni?
Mivel ez a mű Beethoven egyetlen nagy hegedűversenye, ezért mondhatjuk azt, hogy meghatározó az egész műfajra és zenetörténetre nézve. Amit még érdekesnek találok: a darab egy olyan hegedűművésznek (Franz Clement) íródott, aki maga jó barátja volt a szerzőnek, és nemcsak hogy ismerte stílusát, de vezényelte is a műveit. Ez mindenképp könnyebbé tehette számára a darab értelmezését. A premier mégsem volt sikeres, úgy tartják, hogy Beethoven egészen a bemutató koncert dátumáig dolgozott a versenyművön, így a szólistának a színpadon kellett azt blattolnia. Később, 1844-ben egy „ismeretlen nevű” 12 éves kissrác (Joachim József) előadása élesztette újra a művet, a mely azóta töretlen népszerűségű. (A koncerten Mendelssohn vezényelt, és a Londoni Filharmonikusok játszottak.)
Az interjút készítette: Hörömpöli Anna
