„Az egyik legbriliánsabb és legmuzikálisabb hegedűművész” – mondta róla Yehudi Menuhin. Június 6-án és 8-án koncertezik zenekarunkkal Alexander Markov, akit a közönségünk már jól ismerhet. Ezúttal egy olyan hegedűversenyt mutat be, amivel legutóbb 10 éve állt az együttessel a színpadon. A „jubileumi” visszatérés alkalmából kérdeztük.

Alexander Markov [Foto: Pavel Antonov]

Csajkovszkij Hegedűversenyét játssza a MÁV Szimfonikus Zenekarral – pont úgy, mint ahogyan 10 éve is. Emlékszik még erre az előadásra?

Köszönöm az emlékeztetőt, jól elrepült az idő! Remélem, hogy most is örömmel fogadja majd a közönség ezt a szép hegedűversenyt, optimista vagyok az este kimenetelét illetően – mondja nevetve. De természetesen nagyon izgatott vagyok és alig várom, hogy eljátszhassam.

Mi változott ezek alatt az évek alatt?

Ez az évtized szerencsére csodálatos és eseménydús volt számomra, telis tele koncertekkel és kreatív projektekkel. Ha a műhöz való hozzáállásomról kell beszélnem, mindig igyekszem benne új dolgokat felfedezni, hiszen ez egy olyan hegedűverseny, amely fiatal koromtól fogva elkísér és velem van. Csak úgy maradhat friss és érdekes az interpretációm, ha igyekszem magamat megújítani, de közben szabad és hiteles maradok. A kihívás az, hogy objektivitásra kell törekedni és fel kell ismerni, ha valamelyik ötlet jó, és azt is, amelyik annyira nem. Több szólistatársam elköveti azt a hibát, hogy tudatosan igyekeznek újítani a stílusukon, hogy érettebbnek tűnjenek. De sokszor a manírok nélküli, személyiségükből fakadó fiatalkori játékuk sokkal megnyerőbb, mint a jól megkomponált későbbi. Igyekszem erre odafigyelni – úgy, hogy közben azért ne zárjak be egy ajtót sem.

Mit jelent az Ön számára évről évre visszatérni Budapestre?

Mindig nagyon lelkesen várom a visszatérés pillanatát. Budapest az egyik kedvenc városom, mert nagyon szép, építészetileg különleges, és a klasszikus zenei élet valami fantasztikus itt! A közönséggel egyetemben. Ha valami nosztalgiával tölt el, az az, hogy mindenhol bele lehet botlani a különböző hangversenyek és programok plakátjaiba. Ezt már nem sok országban tapasztalom, mert a különböző promóciók mind online zajlanak, és ettől olyan mechanikussá válik a mi érzelmekkel teli hivatásunk. Itt viszont mindig melegséggel tölt el, ha véletlenül „összetalálkozom” ily módon a kedves kollégákkal, ismerősökkel. A város forgatagába is remekül beleillenek ezek a hirdetések. Egyébként pedig mindig találok valami újat, amit megnézhetek, csak legyen rá időm. Legutóbbi látogatásom alkalmával a Bartók Béla Emlékházat, valamint Liszt Ferenc zongoráját tekintettem meg.    

Emlékszem egy koncertre, 5 évvel ezelőttről, amikor a ráadást egy arany elektromos hegedűn játszotta, lézerkardként pirosan világító vonóval. Számíthatunk „az eszközök” újbóli felbukkanására?

Jó lenne! Attól függ, hogy lesz-e elég időnk, hogy próbáljunk az akcióra egy kicsit. Mindig nagy élmény számomra elővenni ezeket nagyszínpadon, és tetszik a gondolat, hogy valami frisset, újat és igazán mai értelemben vett szórakozást nyújthatok a közönségemnek. Ez az a produkció, ami a fiatalokat is be szokta vonzani a koncertjeimre. Ha a menetrendünkbe ez most nem férne bele, a pénteki hegedűkurzuson azért be akarom mutatni őket... mindenképpen nálam lesznek, mert a Budapest utáni állomásomon szükségem lesz rájuk.

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.