A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

Pálfalvi Tamás trombitaművész a MÁV Zenekar vendége

Október 18-án 18:00 órától a Festetics Palota Tükörtermében ad koncertet Pálfalvi Tamás zenekarunkkal

2019. október 18. - MÁV Szimfonikus Zenekar

palfalvitamas.jpg

Pálfalvi Tamás [Fotó: n/a]

 

Először arra kérlek, hogy mutasd be pár szóval a koncerten elhangzó repertoárt!

  • Az első mű, amit játszani fogok, Albinoni Esz-dúr trombitaversenye. Eredetileg ez egy vonósokra íródott darab, amit Maurice André hangszerelt át vonósokra és szólótrombitára. Több hangnemben is elő szokták adni. Ezt a versenyművet körülbelül 15 éve játszottam először, még általános iskolás koromban. Akkor egy olyan hangnemben tanultam meg, ami lejjebb van, és ezáltal fizikailag könnyebb a megvalósítása. Utána ahogyan telt-múlt az idő, egyre fentebb ment a hangnem is… Ezután következett a sorban a pikolótrombita. Egy felvételt is készítettem ezzel a hangszerrel. Később, úgy 3 évvel ezelőtt kiválasztottak az ECHO Rising Star turnéra, ahol 15 koncerten játszottam el a darabot Esz-dúrban, zongorával és orgonával. Most F-dúrban fogom játszani, G-pikolóval. Ez talán jobban fekszik így a hangszerre, kicsit fényesebben szól. De játszottam már G-dúrban és B-dúrban is. Számomra az a legnagyobb kihívás a mostani projektben, hogy mivel tényleg nagyon sokat játszottam a művet Esz-dúrban, most a fogásokat fejben „át kellett raknom”. Remélem, hogy rendben lesz minden. Persze a művet nagyon jól ismerem – mondja mosolyogva.

 

  • Utána következik Telemann háromtételes koncertszonátája, aminek az eredeti verziója egy vonóskvintett volt. Valamikor a XX. században írták át trombitára, és el lehet mondani, hogy nagyon szépen szól ezen a hangszeren. Ezt a darabot még a Weiner Konziban tanultam, és úgy emlékszem, hogy először a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszottam. Aztán később, 2015-ben lemezre vettük, úgyhogy akit érdekel, meg tudja hallgatni különböző platformokon.

 

  • A szünet után pedig egy számomra nagyon kedves darabot játszunk, Stravinsky művét, A katona történetét. A libretto egy katonáról szól, aki eladja hegedűjét az ördögnek, amiért cserébe korlátlan gazdasági hasznot, bevételt kap. A zene szeptettre íródott, és a trombitások szerencséjére került bele egy trombita (kornett) is, virtuóz szólamot írt rá a szerző. Lesz narrátorunk is. Ez egy rendkívül tanulságos történet, minden generációnak az. Akárhányszor játszom, mindig újat tanulok belőle. A trombita szólam tényleg nagy kihívást jelent – ezért szeretem játszani. Egyébként nemcsak narrátorral, hanem színészekkel, táncosokkal is elő szokták adni. Minden formájában igazi remekmű. A legnagyobb nehézsége talán az, hogy rendszeresen változik az ütemmutató. Mind a zenészeknek, mind a karmesternek nagyon oda kell figyelni. Ha a közönségünk esetleg nézi majd a karmester kezét, érdekes lesz megfigyelni, hogy sokszor nem együtt vezényel a zenekarral. Más szavakkal: úgy érezhetik, mintha a zenekar és a karmester harcolna egymással. De ennek így kell lennie, mert így komponálta meg Stravinksky.  És persze a zenészeknek karmesterrel sokkal könnyebb játszani, mint nélküle. Egyben tartja a csapatot, segít a mesélőnek, plusz olyan zenei ötleteket is beleépít az előadásba, amelyek nem feltétlenül jelennének meg maguktól. Nagyon várom, hogy harmadszorra is színpadra álljak a művel. Szerintem igazán kiváló produkció lesz, nagyon jók a zenészek. Összességében: szép koncert előtt állunk, mindenkinek jó szurkolást kívánok, remélem, hogy élvezni fogják!

 

Mennyi időd jut gyakorlásra és jelenleg milyen projektjeid vannak?

  • A gyakorlást inkább hagyjuk... Ha esetleg trombitások olvassák ezt az interjút, vagy olyan tanulók, akik kíváncsiak rá, hogy mennyit kell gyakorolni, akkor nem biztos, hogy ez lenne számukra a megfelelő útmutatás. Mostanában nem sok időm van.

 

Mi lenne az útmutatás?

  • Az, hogy sokat gyakoroljanak! – feleli nevetve. - Nem... Az útmutatás az, hogy ésszel kell gyakorolni. Az a legfontosabb, és akkor minden rendben lesz. De hogy az előbbi kérdésre is válaszoljak, sok mindent csinálok egyszerre. A Budapesti Fesztiválzenekar első trombitása vagyok, a Zeneakadémián főtárgyat tanítok, az In Medias Brass kvintettel koncertezünk és főként azért szólistának tartom magamat. A legfontosabb pedig, hogy van otthon két gyerkőcöm, egy hat hónapos kislány és egy kettő éves kisfiú, úgyhogy minden szabadidőmet a családomnak szentelem.

 

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr2115231330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása