A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

„A tévedés elismerése többet ér, mint a felelősség kikerülése”

2021. augusztus 26. - MÁV Szimfonikus Zenekar

Jorma Panula a világ egyik legnagyobb és legismertebb karmester-tanára, az idők során számtalan híres dirigens került ki a kezei közül. A 91 éves mester egy életnyi tapasztalat birtokában mesél arról, hogy milyen számára a jó karmester, milyen kvalitásokat tart fontosnak, és mire figyel a növendékek tanítása során.

Jorma Panula [Fotó: Erik Uddström]

Idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten a nevével fémjelzett mesterkurzus a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Hogyan kell elképzelni az eseményt?

A kurzust minden évben az interneten hirdetjük meg a kitűzött repertoár, és az egyéb jelentkezési feltételek kíséretében. A jelentkezési határidő május környékén volt. Az életrajzok és a beküldött videók alapján választottam ki a kurzus résztvevőit, akik júniusig megkapták a visszaigazolást, felkészülhettek. Idén egyébként rekordszámú, ötvennél is több jelentkezést kaptunk. Az összes résztvevőnek meg kellett tanulnia a kurzus egész repertoárját. Az egyes napokon reggel 10 órától délután 2 óráig a zenekarral dolgoznak a növendékek. Mindenki egységesen 23 percet kap, és azt is kiválaszthatják, hogy melyik darabot, melyik tételt szeretnék vezényelni. Minden karmester munkáját rögzítjük, délután pedig közösen megnézzük, elemezzük ezeket a videókat. Ilyenkor instrukciókat és technikai tippeket kapnak a fiatalok. Egyébként abból tanulhat a legtöbbet a növendék, mikor a tanárával együtt nézi vissza a saját magáról készült felvételt. Egész más elképzelése van az embernek a zenekar előtt arról, hogy mit csinál. Érdekes nézni az elkerekedett szemeket a videószobában, hogy „ezt tényleg így csináltam”, „ez én voltam”? 

Milyen nemzetiségűek a kurzus résztvevői?

Idén a világ minden pontjáról jelentkeztek fiatal karmesterek – magyarok sajnos nem, ami némileg szívfájdalmunk. Most két finn, egy ukrán-finn, egy osztrák, egy francia, egy spanyol, egy szlovén, egy holland és egy litván résztvevőnk van, közülük ketten hölgyek. A sztenderd magas, mert a legtöbben akadémisták, vagy már pályájukon levő karmesterek, akik szeretnék továbbfejleszteni a tudásukat. Mindannyian tehetségesek, viszont azt már most látom, hogy eltérő fordulatszámon működnek – azaz különböző sebességgel dolgozzák fel a kéréseket, vagy hogy épp min kellene változtatniuk az adott szituációban. Előfordul az is, hogy rutin-karmesterként kezdenek el viselkedni, a berögzült mozgásmintáikat alkalmazva. Vannak közöttük olyanok, akik valóban meg tudnak újulni, és gyorsan adaptálódnak az egyes helyzetekhez. Hárman visszatérő résztvevők, tavaly is voltak már. Ők ilyen szempontból előnnyel indultak, de az újak is egészen gyorsan felvették a ritmust. A zárókoncerten mindannyian vezényelnek majd, ki-ki azt a darabot, vagy tételt, amelyet pedagógiailag leginkább megfelelőnek érzek hozzájuk.

Mitől jó egy karmester?

Hogy igazán jó-e valaki, az abból látszik, hogy milyen a kapcsolata a zenészekkel. Az nem lehet jó, aki állandóan a partitúrát bújja, és alig néz rá a muzsikusokra. Nagyon fontos még az attitűd, amivel kiáll a zenekar elé. Nem lehet túlságosan mérges vagy agresszív, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul, de nem is lehet túl vidám, mosolygós, közvetlen – mint az amerikaiak általában – mondja nevetve –, mert az egy másik síkra tereli a professzionális munkát. A természetességre kell törekedni. Kulcsfontosságú kérdés még, hogy az elhangzó zenei anyagban mit vesz észre, mennyire gyorsan, és azt milyen eszközökkel, milyen módon tudja javítani. Színes fantázia és szellemesség kell ahhoz, hogy hirtelenjében is érthetően, eredményeket elérve reagáljon le egy új szituációt. 

Mi a legnagyobb nehézség, amit egy fiatal karmesternek le kell győznie a karrierje kezdetén? 

Értem, de nem szeretem a karrier elnevezést. Egy pálya kezdetén még nem a hosszú ívre kell koncentrálni, hanem arra, hogy minden egyes próbából és koncertből kihozzák az elérhető maximumot. Sokan abba a hibába esnek, hogy többet mutatnak magukról, mint amennyire valójában képesek. Néha az őszinteség, a tévedés elismerése többet ér, mint a felelősség kikerülése, vagy annak a zenészekre való áthárítása. A legtöbb elmérgesedett helyzetet meg lehet oldani az első percben egy rövid mondattal: „ne haragudjatok, az én hibám volt”. Nem attól lesz valaki nagy, hogy nincs hibája, hanem attól, ha fel és el tudja ismerni, ha valamiben tévedett. A kiabálás, a sértődés és az agresszió sosem válasz semmire. A tapasztalt hatás alapján rövid időre ugyan hatékonynak tűnhet – a zenészek megszeppennek, elhallgatnak, néha meg is ijednek –, de valójában a karmester ezzel nem oldott meg semmit, csak elmélyítette a problémát, és elodázta a megoldást. Ha arra figyel, amit a zenészek mondanak és csinálnak, és minden esetben ezekből az információkból indul ki, valamint hagy elég időt a problémák megoldására, akkor járhat csak sikerrel a nap végén.

Mik a legfontosabb emberi tulajdonságok, amelyeket korábban nem ismert karmesterek színpadra lépésekor először megjegyez magának? 

Nem kell túlragozni a dolgot – mutassák meg, hogy mit tudnak, és kész. Amint a színpadra lépnek, és elkezdenek dolgozni a zenekarral, máris sok-sok információt le lehet szűrni róluk. Amit kiemelnék, az a karizma fontossága. A technikai tudással ellentétben ez nem tanulható, nem fejleszthető. Az nem lehet kiemelkedő, akinek nem elég színes az egyénisége, nem tud megújulni. Már a fiataloknál, a tanulási fázis kezdetén is erősen megmutatkozik a tiszta személyiség, amiből lehet arra következtetni, hogy meddig tudnak fejlődni, és milyenek a kilátásaik a szakmában. A karmester abból él, hogy mit tud megmutatni a két kezével, a testével és a mimikájával. Nem kell ugrálni, nem kell óriási mozdulatokat tenni, és legfőképpen, nem kell lyukat beszélni a zenészek hasába. A másik rendkívül fontos elem a muzikalitás jelenléte. Azt az első pillanatokban látom, hogy valaki mennyire él abban a zenében, amit épp vezényel, és milyen mélységig tud hozzászólni a felmerülő kérdésekhez, vagy ellenkezőleg, mennyire úszik a problémák felszínén.  

 

Az interjút készítette: Hörömpöli Anna

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr4416671448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása