Karmesterként mire kell igazán figyelni, mikor egy szólista is „áll” a színpadon? Nehezebb „kísérni” valakit, mint mondjuk egy szimfóniát vezényelni?

Nem nehezebb, egyszerűen csak más. Bizonyos szemszögből egy jó szólista éppen hogy megkönnyíti az ember munkáját! Vele arra kell helyezni a fő hangsúlyt a „kísérésben”, hogy a képességeinek és személyes interpretációjának 100%-át tudja nyújtani és átadni a színpadon. Mikor szimfonikus művet vezénylek, sokkal inkább a saját személyes elképzeléseimre fókuszálok, és azokat is tudom követni - mondhatni kompromisszumok nélkül.

Andrea Vitello (Fotó: Marios Dadoudis)

Azért azt el kell mondani, hogy zenekarra íródott művet vezényelni is kicsit olyan, mint szólistát kísérni. Hogy miért? Mert a zenekar minden posztján egy egyéniség ül, saját zenei elképzelésekkel. Szeretek minél több ilyen elképzelést fogadni a zenészektől, és ha ezek nem ütik a „nagy elképzelést”, azaz a zeneszerzőét, és az alatta levő összefogó elképzelést, azaz az enyémet, akkor igyekszem őket beépíteni az előadásba. Szerintem ezzel is csak növeljük a zene, és maga a produkció értékét.

Mi köti Massimohoz [Massimo Mercelli, fuvolaművész – a szerk.], dolgoztak már együtt korábban?

Nem dolgoztunk még együtt korábban, csupán telefonon beszéltünk, hogy kicsit megismerjük egymást a közös munka előtt. Eldöntöttünk alapvető dolgokat, mint például hogy hogyan játsszunk Mozartot és Bachot. Nagyon felkészült és hozzáértő zenész, aki pontosan tudja, hogy milyen különbségek vannak a program egyes műveinek stílusai között. 

Elárulna néhány érdekességet Schumann szimfóniájáról? [Schumann: I. szimfónia Op. 38]

Ez a mű az úgynevezett „lied periódusban” íródott, amikor is Robert Schumann talán élete legboldogabb időszakát élte meg, hiszen ekkor vette feleségül Clara Wieck-et! Csupán 4 nap kellett a teljes darab megkomponálásához. És tényleg, minden olyan bájos és megnyerő ebben a szimfóniában! Sok a tempóváltás, sok a csúcspont és tele van gyönyörű dallamokkal. Az előadásához minden képzelőerőnkre és az érzelmi világunk legteljesebb skálájára szükség van. Ezt pedig egyszerűen imádom!

Tudná ajánlani a koncertprogramot a zenekedvelő, ámde nem zenész közönségnek?

A zene MINDENKIÉ! Nincs megkülönböztetés zenészek és „nemzenészek” között. Ahogy Rossini mondta: a zene nem más, mint Dallam és Ritmus. Ezek pedig részei az emberi természetnek, és magának A természetnek is (gondoljunk mondjuk a madarak, vagy a bálnák „énekére”). Mindenkit vonz egy elbűvölő, érzelmes dallam, egy különleges ritmus pedig mindenkit izgalomban tart. Ez a koncert pedig olyan lesz, ahol mindkét oldal megjelenik teljes valójában!

Írta: Hörömpöli Anna