A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

A MÁV Szimfonikusok mindennapjai

Lackfi János: LUMBÁGÓS CASANOVA ÉS A TÖBBIEK

Lackfi János szereti a zenét, és mint afféle írónak, mindig eszébe jut valami. A MÁV Szimfonikusok felkérésére havonta a zene és a zenekar ihlette írásait olvashatja itt a nagyérdemű. A szereplők és a történetek a képzelet szülöttei. Leginkább.

2019. június 25. - MÁV Szimfonikus Zenekar

            Kitti a könyvtárba lépve rászólt Eszterre:
            - Halkítsd le, kiesnek az ablaküvegek!
            - Nem lenne csoda, már a gitt is összeszáradt, télen meg emlékszel, hogy süvít be a szél! Le se kell vegyük a polcról az orosz irodalmat, bejön a sztyepp a réseken.
            - Már megint ezt a Jenkinst nyomatod, tisztára, mint egy rockrajongó. Mit tud ez a szimfonikus angol lord? Mintha filmzenéket írna soha el nem készülő filmekhez.
            Eszter méltatlankodott:
            - Nem angol, velszi. De lordnak lord. Ne idétlenkedj, ez teremtő muzsika! Világot alkot, visszhangja van, végtelen terek sokszorozódnak, mintha egy kastély termeinek sorát járnád, a szobák mind ugyanolyanok, még sincs köztük két egyforma.
            - Hű, kora reggel kipakoltad az Ezo-magazin példányait? Fél szekér bölcsesség kávézás előtt... Apropó, forró víz?
            - Undok vagy. Tényleg igyál kávét. Mintha nem egy kastélyban élnénk itt...
            - Kastélynak könyvtár, könyvtárnak kastély. Ötven kilométer esőcsatorna, egy falunyi tetőfelület folyton beázó antik cseréppel, kifűthetetlen belmagasságokkal. Kísértetkastély. Azt hiszem, a Bochkovich grófék nem erről álmodtak...
            - Figyelj, most jön a kedvencem, üstdobok, kórus, rezesek: mintha vízesés szakadna a nyakadba, és felnéznél a szédítő magasba, a robogó fellegekre, az izzó napra...
            Kitti bosszúsan fújtatott:
            - A napra lehet nézni, de veled ma reggel beszélni... Hallgasd a zenédet, ha egyszer ez a partidrog. Megyek, megnézem a kávét.
            Eszter sejtelmes mosollyal megállította kolléganőjét:
            - Itt járt a púpos, képzeld, megműtötték a szemét lézeresen, újra szemüveg nélkül olvas. Egy mázsa szerelmes regényt vitt, azt mondta, pár nap múlva jön.
            - Micsoda? Átnyergelt a láv sztorikra? De hiszen az nyugdíjas mamáknak való...
            - Azt mondta, megunta a sok felfedezős meg túlélős baromságot. Változnak az emberek.
            - Vigyázz vele azért, tudod, milyen az öreg. Figyeld a kezét!
            - Ó, nem próbált udvarolni, zsémbelt, hogy fáj a dereka a front miatt.
            Kitti felkacagott, szemlátomást élvezte a témát:
            - Ne tessék, egy lumbágós Casanova! Jaj, tegnap bejött a szép Kárásziné, elkezdte érdekelni a filozófia...
            Eszter összeráncolta a szemöldökét:
            - Nem túl meredek váltás ez a szakácskönyvek után?
            - Azt mondta, fokhagymadinsztelés közben elgondolkodott az élet értelmén, és rájött, hogy mostantól csak ezzel akar foglalkozni. Kezdi Platónnal meg Augustinussal. Legalább lesz kis anyagmozgás, ezeket minden leltározásnál úgy kell megmenteni a kárhozattól.
            Kitti felvillanyozódott:
            - Nem is meséltem, hogy felbukkant a széparcú Zsolti. Úgy bizony! A városba szakadt egyetemista! Megújította az olvasójegyét, mert itt, a szüleinél parkolgat vizsgaidőszakban. Vitt a történelmi szakkönyvekből, de egy-két humoros vackot is. Unja magát a szerencsétlen.
            - Te bezzeg elszórakoztatnád?
            - Menj már, az régi történet, gyerekek voltunk.
            - Elpirultál!
            Kitti elfordult, és kinézett az ablakon. Odakinn a postás tolta biciklijét.
            - Hol az a kávé? Muszáj engem szívatni?
            Eszter odaszaladt hozzá és átölelte. Együtt bámulták a Bandi postást, amint becsönget a szemben lakó nénihez.
            - Ne haragudj már, te bolond! Csak olyan bunkón reagáltál a zenémre, gondoltam, beléd csípek, ahol tudom, hogy fáj. Rettentően szeretlek! Főnyeremény vagy nekem, mióta Znamenáknét sikerült nyugdíjba paterolni. Valaki, akivel együtt álmodozhatok. Aki veszi a lapot. Akivel együtt repülhetek a képzelet mezőin.
            - Ó, te Csehov-drámából szökött Mása! Szeretlek én is. Már csak egy harmadik nővér hiányzik, úgy teljes lenne a bolondokháza. Tudod, hogy ezt a Feri-gyereket is beírattam?
            - Ne hülyéskedj, a postást? Le fogunk bukni!
            - Ugyan már, egy csomó krimit a nyakába sóztam. Imádja a skandináv bűnügyeket.
            - Ha te mondod. Mert én már többször álmodtam, hogy kijön Kázmár a megyeiből, és mindent tud...
            Ebben a pillanatban, mintha egy ócska amerikai komédia ikszedik jelenetét látnánk, tárult az ajtó, és Kázmér állt a küszöbön.
            - Hölgyeim, remélem, zavarok!
            A két fiatal könyvtárosnő ijedten rebbent széjjel. Kázmér nem feszélyezte magát, fél fenékkel leült egy asztal tetejére.
            - Gyors leszek, mert a polgármesterrel van találkozóm. Nagyon büszke vagyok magukra, a rátermettségükre, a sok színes gyerekprogramra, baba-mama körre, akvarisztikára, diáktáborokra, mindenre, ami itt zajlik. Nem véletlenül kaptak megyei kitüntetést, nem véletlenül kérem, hogy segítsenek tippeket adni a bátortalanabb megyei könyvtárosoknak. De... Most jön a feketeleves. Mondják, minek hiszik magukat, Úristennek? Azonnal álljanak le! Mindent tudok. Én se most jöttem le a falvédőről. Ez a holt lelkek-sztori, ez nagyon gáz. A temetőből gyűjteni fiktív olvasókat? Megőrültek? Normális, hogy rettegnek a bezáratás rémétől, tudom, hogy sorra halnak ki az olvasók, a gyerekek nemigen jönnek, rettentő gazdaságtalan az épület. De ez nem megoldás. Higgyék el, dolgozunk rajta, lesz felújítás EUs pénzből, talán egy kis sulikönyvtár-részleget is sikerül kibuliznom. De most átléptek egy újabb határt ezzel a postás-üggyel. Ne szórakozzanak velem, hogy hat évet húztam itt le a Znamenákné keze alatt, ismerem a falut, mint a tenyeremet. Feri és az olvasás! Ha valami szemfüles újságíró megszimatolja, hogy ötvenes alkoholisták személyi adatait másoljuk be illegálisan az olvasói nyilvántartásba, csak mert jóban vannak Terikével a városházáról, hát akkor nekünk lőttek! Nem fogom tartani a hátamat. Tüntessék el a nyomokat, de gyorsan! Végeztem!
            Kázmér mögött csattant az ajtó. Eszter fásultan szólalt meg.
            - Meg se kínáltuk.
            Kitti gépiesen tette hozzá:
            - Majd kap kávét a polginál.
            Az ajtó újra kitárult. Kázmér gunyorosan odavetette:
            - Halkítsák le a zenét, tíz perc múlva nyitás! Mi ez, Jenkins? Az egész nyugdíjas-kommandó az ablakban csüng, hogy lássák, mit buliznak már megint azok a rosszcsont könyvtáros lányok!

levagottful_42.jpg

Lackfi János [Fotó: Molnár Mihály]

A bejegyzés trackback címe:

https://mavzenekar.blog.hu/api/trackback/id/tr8514903700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása