Dénes István [Fotó: n/a]
Milyen szempontok szerint alakította ki a szombati koncert műsorát?
A Beethoven-évforduló köré rendeztük az egész repertoárt. Az eredeti műsort is így terveztük, de sajnos a vírushelyzet közbeszólt. A vonósnégyes-átirat ugyan szükségmegoldás, de mindenképpen izgalmas színfolt lehet.
Miben változott az eredeti koncepció?
Az ismert helyzet miatt nemcsak a műsort kellett megváltoztatnunk, hanem a zenekari muzsikusok létszámának drasztikus redukálására is szükség volt. Így sajnos a 75 éves szülinapos zenekarnak komponált „MÁV-Start-SOS-Beethoven” című művem is áldozatul esett. A legnagyobb létszámú C-dúr hegedűversenyt alapul véve csak vonós, és a minimális fúvós kollega maradhatott a beosztásban. Az egyik választott vonósnégyes Lendvai György ötlete volt, a másik pedig az enyém.
Mire figyel akkor, mikor egy vonósnégyest hangszerel szimfonikus zenekarra?
Nincs szó különösebb hangszerelésről, hiszen vonószenekarral játszunk. Viszont, ha már a fúvósok is ott ülnek a vonósok mögött, miért ne játszhatna az első hegedűvel megfelelő helyen a fuvola vagy oboa, a második hegedűvel a második oboa, a csellókkal a bőgő és két fagott?
Van olyan zenei anyag, amelyet hozzáírt a meglévő szólamokhoz?
Az F-dúr vonósnégyesben a kürtöknek külön szólamot írtam. Egy különlegesen gyönyörű, varázslatosan lebegő tételről van szó, amely Mahler és Schönberg (Verklärte Nacht) világát sejteti, előlegezi. A c-moll vonósnégyes (1799) egy döbbenetesen drámai mű, itt szinte már Brahmsot halljuk vissza. A c-moll eleve predesztinál; a Bach-passiók zárókórusainak tragikus szenvedélye, Haydn Teremtésének őskáosz hangulatú kezdete, a Mozart c-moll fantázia és szonáta (KV. 457) felkorbácsolt lendülete – ezek mind inspirálhatták a 29 éves szerzőt. Ilyen hatalmas örökség tudatában Beethoven életművében minden hangnemnek megvan a maga sajátságos karaktere és jelentéstartalma. Egyéb művei közül a „kis c-moll”, a Pathetique és az Op.111 zongoraszonáták, valamint a Coriolan nyitány, a 3. zongoraverseny és az 5. szimfónia hasonlóan rokon, felkorbácsolt hangulatú, lendületes, szenvedélyes mű. Itt ajánlom a közönség szíves figyelmébe „Minona, avagy egy szürrealista Beethoven-portré” című zongoraművemet, amely többek között éppen ezen hangnem-karakter azonosságra építve vezet végig.
Mit kell tudnunk a kevéssé ismert hegedűverseny-tételről?
A C-dúr hegedűversenyt (WoO.5) Beethoven 1790–92 között írhatta, amikor Bonnt elhagyva Bécsbe költözött, hogy Haydnnál tanuljon. Az időpont fatális: 1791-ben halt meg Mozart. A virtuóz bonni zongorista számára megnyílnak a lehetőségek – a pártfogó grófok felkarolják, mecénások, főnemesi hölgyek rajongó hada veszi körül. A hegedűversenyből, mely csupán egy első tétel, 259 ütem maradt meg (expozíció+feldolgozás). A kezdés igazi beethoveni Impetuoso stílusban, felszólító módban, szinte ellentmondást nem tűrve, pontozott ritmusban, unisono egy kis (hatás)szünettel szögezi le álláspontját. Ez a téma egyébként csak a zenekarban hangzik fel, a szóló hegedű ezzel ellentétben lágyabb hangvételű és később is csupán körülfonja, ellenpontozza az Impetuoso motívumot. Ezt a nagyon sokat ígérő művet egészítette ki a szonátaforma törvényei alapján Wilfried Fischer 1971-ben. A kadenciát Takaya Urakawa komponálta.
Zárjuk beszélgetésünket egy Beethovenhez köthető idézettel!
Beethoven élete és művei összességében Gesamtkunstwerk-nek („életműalkotás”) tekinthető, tehát az életkörülményei ugyanúgy hatással voltak a műveire, mint a művek az életkörülményeire. Ilymódon a művei mentették meg őt gyakran a legmélyebbre való zuhanástól. „A Mű olykor fontosabb, mint maga az Élet. Beethoven zenéje megmentette Beethovent az öngyilkosságtól.” (Ernst Pichler)
Az interjút Hörömpöli Anna készítette.
