Jiyeong Mun [Fotó: Anne-Laure Lechat]
Kérlek, mutatkozz be pár szóban a magyar közönségnek!
Jiyeong Mun vagyok, 23 éves, Dél-Koreából származom. Ez az első alkalom, hogy Magyarországon játszhatok. Természetesen nagyon várom! Mit mondjak még? – kérdezi mosolyogva.
Hogyan kaptad a meghívást a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz?
Jobb, ha erről a menedzseremet kérdezzük. Én annyit hallottam, hogy a zenekar kapcsolatban áll a Koreai Szimfonikus Zenekarral, ismerik egymást és néha játszanak is együtt. Ezúttal engem hívtak meg, hogy itt lépjek fel. Azt hiszem, ebben az évben jött volna hozzánk a magyar zenekar is, de azt az eseményt a dunai hajóbaleset miatt sajnos törölték.
Szóval ez az első látogatásod Magyarországon?
Nem, itt ünnepeltem idén az Új Évet! A párommal jöttünk, hogy itt töltsük ezt az ünnepet, így valamennyire már ismerem a várost. Szeretem a hangulatát, úgyhogy boldogság, hogy újra itt lehetek!
Hol tartasz most a tanulmányaidban?
Most végzem az utolsó félévemet Koreában, a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen. Professzorom, mesterem Kim Dae-jin, akinél már kilenc éve tanulok. Jövőre pedig tervezek Európába költözni, továbbtanulás céljából. Azt még nem döntöttem el, hogy melyik ország lesz.
Miért Európa?
Mert imádom! Koreában élem a mindennapjaim nagy részét, de Európába jönni annyira más! Testközelből osztozhatunk azokon az épületeken és festményeken, amelyeket a zeneszerzők a múltban maguk is láttak, és inspirálódtak általuk. Úgy érzem, itt jobban tudok csatlakozni ehhez a kulturális véráramhoz. Ez teszi igazán különlegessé számomra, ezért szeretnék egyre többet megtapasztalni belőle!
Ugorjunk most a koncertműsorhoz – kérlek, mondj néhány szót az általad játszott műről!
Chopin f-moll zongoraversenye számomra nagyon különleges, hiszen ez volt az első „igazi” koncert, amit megtanulhattam és játszottam a közönségnek. 12 éves voltam akkor. Tehát tíz éve folyamatosan játszom, és minden alkalommal egyre jobban megszeretem. Azt hiszem, ez a mű képviseli a valódi, tiszta szépséget. Különösen a második tétel ilyen hangulatú, Chopin az első szerelmére gondolva írta, tehát nagyon romantikus is. Nagy öröm mind játszani, mind hallgatni.
Technikailag nehéznek számít?
Azt hiszem, hogy a zongoristák számára Chopin semmiképp nem lehet könnyű. Még akkor sem, ha valaki rendelkezik a szükséges technikai kvalitásokkal. Zeneileg mindig nagyon óvatosnak kell lenni és figyelni kell a legapróbb részletekre is, hiszen ha valami elromlik, akkor egy ilyen kis kisiklás jelentheti a „mindent”.
Hányszor játszottad már zenekarral?
Átlagosan évente egyszer tudom előadni. Kétszer vittem ezt a koncertet versenyre, Koreában, Olaszországban, Hollandiában is játszottam már. Azt hiszem, ez az a zongoraverseny, ami összességében eddig leggyakrabban volt a repertoáromon.
Végezetül, elárulnál valamit a személyes életedről?
Az életem nagyon egyszerű. Manapság nincs sok teendőm az egyetemen. Amikor nem gyakorolok, sok időt töltök a kutyámmal, szeretek moziba menni, zenekarokat hallgatni. És szeretek utazni is. De semmi igazán különleges hobbim nincs. Olyan ember vagyok, és úgy élek, mint mindenki más.
Milyen gyakran utazol?
Évente kétszer próbálok úgy utazni, hogy nincs koncertem az adott helyen. Szeretném megismerni a többi kultúrát, múzeumokba járok, vagy csak sétálok egyet az utcákon és gyönyörködöm abban a sokszínűségben, ahogyan az emberek élnek más országokban!
Az interjút Hörömpöli Anna készítette.
