Alexandre Dimcevski [Fotó: n/a]

Kérlek, mutatkozz be pár szóban a magyar közönségnek!

A névjegyem nagyon színes – legalábbis, ha a származásomat és az eddigi életpályámat nézzük. Franciaországban születtem egy orosz-macedón családban, ott is nőttem fel, de az akadémiai tanulmányaimat már Németországban folytattam. Egy ideje Magyarországon élek, 2016 óta vagyok a Magyar Állami Operaház koncertmestere.

Most pedig szólistaként érkezel a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz – mit gondolsz Barber hegedűversenyéről?

Hogy őszinte legyek, sosem játszottam még ezelőtt, és nem is ismertem igazán korábban. Talán azért, mert kicsit háttérbe szorul az ismertebb, nagy hegedűversenyek mellett. De számomra mindenképpen érdekes felfedezés. Az első két tétele lírai, a harmadik pedig briliáns. Mindenkinek ajánlom, hogy a koncert előtt kicsit olvasson utána a mű keletkezésének, történetének.

Szeretsz Budapesten élni?

Nagyon! Imádom a város atmoszféráját, majdnem annyira, mint a jelenlegi munkatársaimat – mondja nevetve. Eszemben sincs egyhamar elköltözni máshova.

Milyen projektjeid vannak jelenleg?

Pár hete már a Barber hegedűversenyre fókuszálok, közben viszont fel kell készülnöm három koncertre, mert nemsokára utazom Japánba. A legnagyobb kihívás és feladat számomra az, hogy az állandó zenekari játék mellett a szólista mivoltomat is polírozzam, és elegendő időt tudjak szakítani a gyakorlásra a sok-sok egyéb határidő és teendő közepette.

Ebből adódik a kérdés: hogyan tudod összeegyeztetni a koncertmesteri és a szólista létet?

Igazából nem nagy a különbség a két létforma között. Koncertmesterként is vezetőnek kell lennem, mindig a lehető legjobb formámat kell hoznom, akár játékminőségről, akár hozzáállásról van szó. Számomra nem létezik egy olyan kapcsoló, amire rá kellene nyomnom, ha ebből a szerepkörből kilépek és szólistaként állok a közönség elé. Ami mindkét helyzetben fontos: érteni a zenét, amit játszom, a lehető legtöbbet megvalósítani abból, amit a partitúra kér, valamint tudni kell azt is, hogy az emberből, vagyis a személyiségemből éppen mennyi szükséges. Se többet, se kevesebbet nem szabad adni. Minden megvalósítható, ha van elég idő a felkészülésre és a kivitelezésre.

Azt meg tudod esetleg mondani, hogy melyik szerepkör áll közelebb hozzád?

Minden zenei szerepkör összes aspektusát imádom, nincs köztük jobb, vagy rosszabb. Az igaz, hogy szólóban hegedűversenyeket játszani egy külső szemlélő számára talán „értékesebb” vagy „magasabbrendűbb” tevékenység. De azt mondom, hogy csapatban, zenekarban játszva sokkal jobban megismerheted önmagadat.

Átlagosan mennyi az a gyakorlás, amivel formában tudod tartani magadat?

Sosem mérem az időt, amit gyakorlással töltök. Nagyban függ attól, hogy mi a következő műsor, amit játszom – szóval ezekben a napokban valószínűleg az átlagom felett teljesítek – mondja mosolyogva.

Az interjút Hörömpöli Anna készítette.